Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Kocsis Imre: Történelem és üdvtörténet Lukács kettős művében
Szentlélek által azt mondtad: 'Miért acsarkodnak a nemzetek, s terveznek hiúságokat a népek? A föld királyai felkeltek, egybegyűltek mind a fejedelmek az Úr ellen s az ő Fölkentje ellen.' Mert valóban egybegyűltek ebben a városban a te szent Fiad, Jézus el- len, akit fölkentél: Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népeivel, hogy végrehajtsák, amiről kezed és akaratod elhatározta, hogy megtörténjék." A világtörténelemre való kitekintéssel kapcsolatban röviden azt a nézetet is megfon־ tolás tárgyává tehetjük, mely szerint Lukács kettős műve, főleg a második kötet, po- litikai apológia akar lenni: Lukács abból kiindulva, hogy a kereszténység a zsidóság- ból nőtt ki, azt a toleranciát és hivatalos elismerést szeretné megszerezni az egyház számára, amelyet a római hatóságok a zsidó vallás számára biztosítottak.34 E tékán- tetben főleg a szenvedéstörténetre, illetve a Pál kihallgatásairól szóló jelenetekre szokás utalni, melyekben nagy hangsúly esik arra, hogy a Jézus, illetve Pál ellen felhozott politikai vádak alaptalanok. Pilátus háromszor jelenti ki Jézus ártatlanságát (Lk 23,4.14.22), hasonlóképpen nyilatkoznak a Pált kihallgató funkcionáriusok is (ApCsel 23,29; 25,25; 26,30-32). Ha sem Jézus, sem Pál nem volt lázadó és a rómaiak ellen- sége, akkor nyilvánvalóan a keresztények sem jelentenek veszélyt a római birodalom- ra. Ezzel a nézettel szemben G. Schneider jogosan jegyzi meg, hogy a római hivatalno- kok a kettős mű ״teológiailag orientált" érvelését aligha értették volna meg.35 Emellett az sem elhanyagolható szempont, hogy Lukács ldfejezetten számol az egyházra váró újabb üldözésekkel (vö. Lk 21,12). Ezért művét nem tekinthetjük a kereszténységet mint törvényes vallást (religio licita) biztosítani kívánó iratnak, bár az a törekvése, hogy a keresztények elleni vádak hamisságát kimutassa, aligha vonható kétségbe. A szerző azonban nem annyira a rómaiakat, mint inkább a keresztényeket szándékozik megszólítani: nekik kell megtalálni helyüket a világban, amely többnyire ellenséges velük szemben, de amelyben toleráns és nyitott személyek (hivatalnokok) is akadnak (vö. ApCsel 13,7; 18,12-17; 26,28.31). A keresztények magatartása ennélfogva nem lehet sem könnyelműen alkalmazkodó, sem mereven elzárkózó a környezettel és az állammal szemben. Mivel az üdvtörténet eseményei nem ״holmi zugban" (ApCsel 26,26) történtek, a kereszténység sem válhat földalatti, rejtett szektává, hanem egye- temes küldetése van, amelyhez a királyok és helytartók előtti tanúságtétel is hozzá- tartozik (vö. Lk 21,12 köv.).36 III. Lukács kettős művének összefoglaló értékelése Lukács teológiai történetírásra vállalkozott, vagyis teológus és történész kívánt len- ni egyszerre. Századunkban mindkét minőségében súlyos kritika érte őt. Mint teoló- gusnak azt vetették a szemére, hogy az üdvtörténeti ábrázolással olyan kategóriát al- kalmazott, amely ellentétes az őskeresztény kérügmával. H. Conzelmann-nak és köיי■ A ״religio licita" státusz megszerzésére tett törekvést a megírás fő céljának tekinti: HAENCHEN, E., Apostelgeschidite, 560. CONZELMANN, H. (Mitte, 128-131) és FITZMYER, .1. A. (Luke I, 178) is elfogadja a politikai apológia jelenlétét Lukács írásaiban, de csak alárendelt szerepet tulajdonít neki. 5נ SCHNEIDER. G., Apostelgeschichte I, 143. ;,fi HENGEL, M. (Urdiristliche Gcschichtsschrcibung, 88) szerint Lukács kettős művének ezen szándékát az első Péter-levél egyik mondatával lehetne körülírni: ״Mindenkor legyetek készen arra, hogy válaszolni tudjatok mindenkinek, aki a bennetek lévő reménység okát kérdezi tőletek" (1 Pét 3,15). 112
