Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Kocsis Imre: Történelem és üdvtörténet Lukács kettős művében
kövezése utáni időben kezdődik ugyan el, de ez egyáltalán nem jelenti a zsidóságtól va- ló teljes elfordulást. Az említett helyeken (ApCsel 13,45-52; 18,6; 28,24-28) tehát nem a pogánymisz- szió megindoklásáról van szó, hanem annak retorikus megfogalmazásáról, hogy a pogányok jóval nagyobb készséget tanúsítanak az evangélium elfogadására, mint a zsidóság, s ezért a misszió egyre inkább a pogányságra összpontosul. Emellett a szó- ban forgó kijelentések Pál tevékenységének a védelmére is szolgálnak.29 Kétségtelen, hogy a pogányok misszionálásának Pál volt a legfőbb előmozdítója, s az is kétségte- len, hogy Izrael és az egyház szétválásához leginkább az ő működése járult hozzá. Ám ez nem jelenti azt, hogy ő megtagadta volna a választott népet, hiszen - az Apostolok Cselekedetei szerint - Pál mindvégig tiszteletben tartotta Izrael elsőbbségét.30 5. Üdvtörténet és világtörténelem Szóltunk már arról, hogy Lukács többször is a világtörténelembe ״beágyazva" ad- ja elő a Jézussal, illetve az ősegyházzal kapcsolatos eseményeket. R. Bultmann szerint a kettős mű szerzőjét ״művei megírásakor az a felfogás vezérli, hogy a kereszténység világtörténelmi tényező"3!. Fontos hangsúlyozni, hogy a világtörténelmi kitekintések is kapcsolatban állnak az üdvtörténeti ábrázolással, hiszen egyes történeti megjegyzé- sek mögött teológiai célzat fedezhető fel. Amikor Lukács Jézus születésével kapcsolat- ban Augusztus császárt is említi (Lk 2,1), nemcsak kronológiai adatot szolgáltat,32 hanem - figyelembe véve, hogy Augusztust a békekorszak megteremtőjének tekintet- ték, és az ״üdvözítő" (szótér) címmel33 illették - azt tudatosítja, hogy a Dávid városá- ban született gyermek az igazi béketeremtő és Üdvözítő. Emellett Jézus születésének, illetve életének az egyetemes jelentőségét is jelzi. Hasonló teológiai szándék áll a Lk 3,1-2-ben olvasható kronológia mögött is (amely természetesen a történeti kutatás számára is nélkülözhetetlen forrás). Lukács azt a meggyőződését is kifejezésre juttatja, hogy a világi hatóságok és veze- tők - a zsidók és a rómaiak egyaránt - Isten felügyelete alatt állnak: Isten őket is fel- használja üdvözítő tervének megvalósítására, illetve egykor ők is Isten ítéletének lesz- nek alávetve. Az a gondolat, hogy a földi hatalmasságok eszközök Isten kezében, jól kifejeződik az ApCsel 4,23-30-ban olvasható imában, amely Jézus halálra ítélését a 2. zsoltár fényében értelmezi: ״Dávidnak, a mi atyánknak, a te szolgádnak szájával, a 29 Nem kétséges, hogy Pál missziós tevékenységét komoly vád érte mind a zsidók, mind a zsidókeresztények részéről. Az Apostolok Cselekedeteinek utolsó részében (21-28. fej.) különösen is érezhető Lukácsnak az a szándéka, hogy Pált a Mózestől való elpártolás vádjától megvédje. Vö. SCHNEIDER, G., Apostelgeschichte I, 144; FUSCO, V, Progetto storiografico, 144. 311 Ez egyébként megfelel annak, ahogyan maga Pál nyilatkozik a Rómaiakhoz írt levélben: ״Nem szégyellem ugyanis az evangéliumot, mert Isten ereje az mindenkinek az üdvösségére, aki hisz, elő szőr a zsidónak, aztán a görögnek" (Róm 1,16). 31 BULTMANN, R., Az Újszövetség teológiája, Budapest 1998, 375. 32 A Lk 2,1 -2-ben említett adatok (Augusztus ״egész földre" kiterjedő rendelete, illetve Quirinius helytartóságának idején végrehajtott népszámlálás) történeti kiértékelése egyébként nem probléma- mentes. Vö. IiPTAY GY. - RÓZSA H., Krisztus Jézus született, 161-163; BROWN, R. E., The Birth of the Messiah, New York 1977, 547-555. 33 Jó példa erre a Priénében talált felirat. Ennek tartalmához vö. L1PTAY GY. - RÓZSA H., Krisztus Jézus született, 156. 111
