Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)

2000 / 3-4. szám - Kocsis Imre: Történelem és üdvtörténet Lukács kettős művében

Conzelmann nézete Lukács üdvtörténeti felfogásáról éles vitát váltott ki a kutatók között.16 A vita főleg az alábbi pontokkal kapcsolatos:

1° Conzelmann azt sugallja, hogy az üdvtörténet Lukács találmánya. Ám ez az ál- láspont, melyet Conzelmann követői (E. Crasser és S. Schulz17) még erőteljesebben képviseltek, nem helytálló, hiszen az üdvtörténeti szemlélet Pál apostol teológiájára is jellemző. Pál leveleiben is megjelenik az a gondolat, hogy Isten üdvözítő terve, amely már az Ószövetségben körvonalazódott, Jézus működésében, halálában és feltámadá- sában valósult meg. Emellett Páltól az a gondolat sem idegen, hogy a jelen kor a né- pék evangelizálásának az ideje. ״Lukács nem tett mást, mint kibontakoztatott egy az őskeresztények számára közös koncepciót."18 Az üdvtörténet lukácsi ábrázolásának hátterében ennélfogva nem kizárólag a parúzia késésének ténye áll. Az sem felel meg a valóságnak, hogy Lukács teljesen kiiktatta a jelen idő eszkatológikus jellegét, s szá- mára a végidő csupán jövőbeli valóság. O éppen azt tudatosítja, hogy a Szentlélek pünkösdi kiáradásával Joel prófétának végidőre vonatkozó jövendölése valósult meg: ״És ez lesz az utolsó napokban - mondja az Úr -, kiárasztom Lelkemet minden ember- re" (ApCsel 2,17). Megjegyzendő, hogy ״az utolsó napokban" kifejezés nem szerepel sem a héber Bibliában, sem a Szeptuagintában. A kiegészítéssel Lukács azt a meggyő- ződését juttatja kifejezésre, hogy a Lélek végidőbeli adomány.19

2° A kutatók jelentős része egyoldalúnak ítélte azt is, ahogyan Conzelmann a kor- szakokat elválasztotta egymástól. Ezen biblikusok szerint Lukács inkább a folyama- tosságra, a történelem dinamikus előrehaladására teszi a hangsúlyt. A korszakok szá- ma is vita tárgya. Egyesek (J. A. Fitzmyer, J. Gnilka20) elfogadják a hármas felosztást, mások (W. G. Kümmel, G. Lohfink, G. Schneider, R. Pesch, a kommentárjában F. Bovon is21) ellenben úgy látják, hogy Lukács kettős művében csak két nagy üdvtörténeti kor- szak különböztethető meg. Érvelésük éppen a Conzelmann által alapszövegnek tartott

1f> Erről kiváló áttekintést ad: BOVON, E, Luc le théologien. Vingt-cinq ans de recherches (7 950975 7 ־), Geneve 19882, 19-84. Vö. még MÜLLER, E G., Conzelmann und die Folgen: Zwanzig Jahre redak- tionsgeschichtliche Forschung am Lukas-Evangélium, Bibéi und Kirche 28 (1974) 138-142; KÜMMEL, W. G., Lukas in dér Anklage dér heutigen Theologie: Das Lukas-evangelium (szerk. Brau- mann, G.), Darmstadt 1974, 416-436; RASCO, E., La teológia de Lucas: origen, desarollo, orienta- ciones, Roma 1976, 31-92; FITZMYER, J. A., Luke I, 18-22 és 179-192;

17 GRASSER, E., Das Problem der Parusieverzögerung in dcn synoptischen Evangelien und in dér Após- telgeschicbte, Berlin 1957; SCHLILZ, 5., Cottes Vorseliung bei Lukas, ZNW 54 (1963) 104-116.

18 BOVON, F., Luc le théologien, 26. Hasonló álláspontot képvisel CULMANN, O. (Heil als Ceschichte. Heilsgeschichtliche Existenz im Neuen Testament, Tübingen 1965, 222), amikor azt hangsúlyozza, hogy már maga Jézus beszélt egy köztes időről, amely az ő működése és a parúzia között eltelik. A gondolat a Lukács elődjének számító Márknál is megtalálható (vö. Mk 13,10).

1י) Conzelmann [Mitte, 127) egyébként a Lelket, aki az egyház időszakának meghatározója, parúziát helyettesítő ״pótlék"-nak (Ersatz) tekinti. Az üdvtörténet és az eszkatológia kapcsolatának kedve- zőbb megítéléséhez vö. FLENDER, H., Heil und Ceschichte in dér Theologie von Lukas, München 1965; ROBINSON, W. C, Dér Weg des Herrn. Studien zűr Eschatologie im Lukas-Evangélium. Ein Gesprách mit H. Conzelmann, Hamburg 1964; ERNST; J., Herr dér Ceschichte. Perspektíva! dér lu- kanischen Eschatologie, Stuttgart 1978.

20 FITZMYER, J. A., Luke /., 185; GN1LKA, J., Theologie des Neuen Testaments, Freiburg 1994, 200.

71 KÜMMEL, W G., ״Das Cesetz und die Propheten gehen bis Johannes" - Lukas 76,16 im Zusammenhang dér heilsgeschichtlichen Theologie der Lukasschriften: Das Lukas-evangelium (szerk. Brau- mann, G.), 396-415; LOHFINK, G., Die Himmelfahrt Jesu. Untersuchungen zu den Himmelt'ahrts- und Erhöhungstexten bei Lukas, München 1971, 255; SCHNEIDER G., Apostelgeschichte I, 137; PESCH, R., Die Apostelgeschichte L, Zürich 1986, 31; BOVON, E, Das Evangélium nach Lukas I, Zürich 1989, 26.

106