Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Kocsis Imre: Történelem és üdvtörténet Lukács kettős művében
Lk 16,16-on alapul. Ezen a helyen ugyanis csak két korszakról van szó: a törvény és a próféták (vagyis az Ószövetség) idejéről, illetve arról a korról, amelyre Isten orszá- gának hirdetése jellemző. Márpedig Isten országának (uralmának) hirdetése nemcsak Jézus működésében áll központi helyen, hanem az egyház tevékenységének is része (vő. ApCsel 8,12; 14,22; 19,8; 20,25; 28,23.31). A Jézus és az egyház közötti szoros kapcsolatot a Szentlélekjelenléte is biztosítja, hiszen mind Jézus, mind az egyház ige- hirdetői a Lélek által teljesítik küldetésüket (vö. Lk 4,18; ApCsel 1,8). Megfontolandó ezzel kapcsolatban az is, hogy az Isten üdvösségtervének beteljesedését állító kifejezé- sek nemcsak Jézus működésére, hanem az egyház idejére is vonatkoznak. Idézhetjük például a Lk 24,46-ban olvasható kijelentést: ״Meg van írva, hogy a Messiás szenved és harmadnap feltámad halottaiból, és hogy nevében megtérést és bűnbocsánatot hir- detnek minden népnek Jeruzsálemtől kezdve." Conzelmann nézetével szemben meg kell még jegyezni, hogy Jézus ideje nem mondható sátán-mentes időszaknak, hiszen Jézus nyilvános működésében Lukács szerint is nagy hangsúlyt kap a sátán és a dé- monok elleni küzdelem (vö. Lk 4,33-37; 10,17-20; 11,14-23; 13,11-17). Az elmondottak alapján úgy látjuk, hogy Lukács felfogásának jobban megfelel a két alapvető korszakra való felosztás, mégpedig az alábbi megnevezésekkel: az ígéret idő- szaka és a beteljesedés ideje. Az utóbbin belül lehetséges, sőt szükséges is különbséget tenni Jézus ideje és az egyház ideje között, de ez nem jelent radikális elkülönítést, hí- szén az egyház ideje is az üdvösség kora. Az igehirdetők az ״üdvösség szavát" (logosz tész szótériasz; ApCsel 13,26) hirdetik. A jelenbeli üdvösség a bűnök bocsánatát jelen- ti, amellyel a Lélek adománya is együtt jár (ApCsel 2,38). 3. Üdvtörténeti folytonosság Milyen célt szolgál az üdvtörténeti felvázolás? Az evangélium előszavában Lukács a következő szavakkal ajánlja művét Teofilnak: ״...hogy meggyőződjél a szavak meg- bízhatóságáról, amelyekre oktattak" (Lk 1,4). Lukács tehát azt szeretné nyilvánvaló- vá tenni, hogy a katekézis anyaga, amelyet olvasói ismernek, megegyezik az aposto- li hagyománnyal, illetve mindazzal, amelyen az apostoli hagyomány nyugszik. A mű célja tehát a folytonosság bemutatása, egyrészt a két nagy üdvtörténeti korszak - az ígéret és a beteljesedés kora - között, másrészt a második korszakon belül. ״Az üdv- történeti orientáció azt a célt szolgálja, hogy kimutatást nyerjen a folytonosság a pró- fétáktól Jézusig, valamint Jézustól az apostoli tanúkon át a tulajdonképpeni pogány- misszionáriusig, Pálig."22 Az ígéretek beteljesedését Lukács ószövetségi idézetekkel tu- datosítja, melyek főleg az Apostolok Cselekedeteiben található beszédekben gyakori- ak,23 de az evangéliumban is előfordulnak (főleg a nyilvános működés kezdetéről szó22 SCHNEIDER, G., Apostelgeschichte I, 137. 22 A beszédekkel a szerző, a görög-római történetírókhoz hasonlóan, a történelem kiemelkedő mozzanatait, illetve fordulópontjait domborítja ki, s egyben értelmezi is az elbeszélt eseményt. D1BELIUS, M. (Die Redcn dér Apostelgeschichte und die antiké Geschichtsschreibung: Aufsátze, 120- 162) óta a (német anyanyelvű) kutatók többsége azon az állásponton van, hogy a beszédek nem valóságosan megtartott prédikációk visszaadásai, hanem Lukács szabad alkotásai. Ez persze nem zárja ki, hogy a szerző hagyományos elemeket is felhasznált, de ezeket a feltételezett beszédhelyzetnek megfelelően, valamint könyvének olvasóira való tekintettel maga formálta összefüggő beszédekké. A beszédekkel kapcsolatos problémakör részletesebb kifejtéséhez vö. PLÜMACHER, E., Lukas als hellenistischer Schriftsteller. Studien zűr Apostelgeschichte, Göttingen 107
