Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 3-4. szám - Bolberitz Pál: Nicolaus Cusanus filozófiai Isten-tanának alapkérdései
nyúl, az lehet a benyomásod, hogy Isten a dolgokban van. Ám ez tévedés. Vedd el Is- tent a dolgokból, és nem marad semmi".16 Nem kétséges, hogy Cusanus az iménti idé- zetben Isten ״minden-okságára" utal. Ám nem csupán a szavak látszólagos jelentésé- re, hanem a szövegösszefüggésre is ügyelni kell, továbbá a szerző szándékára és szel- lemiségére, s így világossá válik, hogy Cusanustól mi sem áll távolabb, mint a pánté- izmus gondolata.17 A fentebb idézett hely után közvetlenül Isten és a világ viszonyát a substantia és az accidens kapcsolatával világítja meg a ״De docta ignorantia"-ban. ״Csakhogy ezen összehasonlítás nála nem azt jelenti, hogy az accidensek függenének a substantiától, hanem fontosabb számára annak hangsúlyozása, hogy a substantia nem tud accidensek nélkül létezni, míg Isten képes arra, hogy a teremtett világ nélkül létezzék".18 Am ezek a képek nem arra valók Cusanus szerint, hogy Isten immanen- tiáját megjelenítsék, hanem épp ellenkezőleg: arra, hogy Isten transcendentiáját szem- léltessék egyrészt a teremtmények függősége, másrészt minden teremtett lét semmis- sége vonatkozásában.19 A ״complicatio" és az ״explicatio" Cusanus filozófiájában csupán emberi kifejezések. Isten mindkettő fölött áll. Isten a lét ősképe és a teremtett dolgok pusztán képmásai. Isten és a világ között a távolság áthidalhatatlan - vallja a negatív teológia szellemé- ben. A coincidentia-tan összefüggésében szól Cusanus az Isten-világ viszonyról. Isten az ״abszolút legnagyobb" (maximum absolutum), aki a valóság-teljességet birtokló abszolút tökéletesség. A világ úgy, mint teremtett valóság pedig a ״korlátozott végte- len" (maximum contractum). A megváltás által Istenhez visszatérő világ, a szintézis értelmében, a kettő együtt. A végtelenség oldaláról nézve Isten az abszolút és negatív végtelen. Ezzel szemben a világ viszont a konkrét végtelen abban az értelemben, hogy a térben és időben megvalósuló világ korlátozás nélkül hordozza Isten végtelenségét. A ״coincidentia oppositorum" cusanusi elmélete nem csupán Isten lényegének, to- vábbá Isten és a világ viszonyának tárgyalása során kap meghatározó szerepet a Bí- boros írásaiban, hanem szentháromságtanában is érvényre jut. Cusanus eszmerendszerében Isten lényegét a hármas-egység fejezi ki. Ám akinek trinitárius Isten-fogalma van, az nem tarthat igényt arra, hogy Isten-fogalmát filo- zófiai szempontból adekvátnak tekintsék, míg számot nem ad róla. Ezért nem csodál- kozhatunk azon, hogy Cusanus írásaiban minden, számára elérhető, trinitárius, de- duktív értelmezési kísérlet iránt érdeklődik, amivel a Szentháromságos egy Isten fogai- mát megvilágíthatja. Az ilyen kísérletek nyomaival elsősorban a ״De docta ignorantia" c. művének oldalain találkozhatunk, ahol az ágostoni trinitárius formulát - az örök egységet, egyenlőséget és összefüggést (vö. unitas, aequalitas, connexio) - használja föl annak megvilágítására, hogy Isten egységét az örökkévalóságában ragadja meg.20------------ 94 * « 6ו De doct. ign. II.c.3. u Vö. Wilpert, N. A. X.o. 18 Uo. XI. o. 19 Vö. Uo. 20 Vö. De doct.ign. 1.7.
