Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 3-4. szám - Bolberitz Pál: Nicolaus Cusanus filozófiai Isten-tanának alapkérdései
Valójában a szentháromságos Isten-fogalom ״feladata" sem lehet más, mint annak ki- mutatása, hogy miképp egyeztethető össze a háromság az egységgel, vagyis a három- ságot úgy kell bemutatnia, mint aminek nincs köze a számbeli sokasághoz. Cusanus ezt a kérdést leginkább egy kései kiérett művében, a ״De non aliud"-ban oldja meg.21 Ebben a munkában Isten új neve: ״Non aliud" (nem más). E szónak ugyanis olyan je- lentést is lehet tulajdonítani, ami Isten belső egységét, lényegi önazonosságát fejezi ki, de olyan jelentése is van, hogy Isten ״nem a világ" (ha az ״aliud" szó itt a teremtett világot fejezi ki), ha pedig a ״non aliud" Isten-név egységét hármas összefüggésbe he- lyezzük, akkor megkapjuk az egy isteni lényeg (ti. hogy Isten azonos önmagával és csak önmagával definiálható, hiszen ő minden definiálás transzcendentális lehetőségi feltétele) sajátos hármas-egy megfogalmazását: ״A nem-más nem más, mint nem- más" (״Non aliud est non aliud quam non aliud22.(״ A ״Non aliud" mint Isten neve ki- nyilvánítja az isteni lényeg benső mivoltát, mégpedig egy fölbonthatatlan egységben. Am itt is ügyelni kell arra, nehogy Nicolaus Cusanus bíboros írásaiba ״beleolvassunk" valamiféle kényszerítő bizonyosságú szentháromsági érvet, ugyanúgy, mint ahogy ilyen értelemben vett Isten-érvet sem tulajdoníthatunk neki. Cusanus nem annyira ér- vélni akar, hanem inkább bemutatni (s tán épp ebben van napjaink embere előtt érté- ke). Olyan Isten-fogalmat kíván elénk tárni, amely Isten ״önkibontakozását" az egy- lényegűségben és három-személyűségben hasonlatokkal kívánja az értelem számára elérhetővé tenni. Ily összefüggésben azt is mondhatjuk, hogy Cusanus egész filozófiai rendszere Is- ten körül forog, hiszen fokról fokra mind jobb és világosabb észbeli megközelítésekkel kívánja olvasói számára Isten fogalmát megvilágítani. E törekvésében kétségtelenül a ״coincidentia oppositorum" elméletének módszertanilag nagy jelentősége van. A cusanusi filozófia nem a tapasztalati valóságból kiindulva jut el Isten létének föl- ismeréséhez, hanem fordítva, arra törekszik, hogy az abszolútum megelőző ismeretét elővételezve ragadja meg a relatívot, értelmezze a teremtett világot. Ez a beállítottság inkább megfelel annak az elképzelésnek, hogy Isten a dolgok mindenható ősalapja, s így az a kijelentés, amelyet Cusanus kétségtelenül Pseudo-Dyonisios Areiopagitától vesz át, hogy ti. ״Isten minden mindenben", lesz a cusanusi, filozófiai Isten-tan alap- tézise. Ám a középkor ünnepelt, előbb említett neoplatonizmus közvetítőjének e sza- vaihoz a Bíboros hozzáfűzi még azt is, ami minden panteisztikus értelmezési lehető- séget kizár rendszeréből: ״De Isten az általunk ismert dolgok közül semmivel sem azo- nos״. 21 Vö. N. KUES: Vom Nichtanderen (De non aliud), c. 5. 22 Vö. BOLBERITZ, P: Philosophischer Gottesbegriff bei Nikolaus Cusanus in seinem Werk ״De non aliud", Benno, Leipzig, 1989. = 95
