Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 3-4. szám - Bolberitz Pál: Nicolaus Cusanus filozófiai Isten-tanának alapkérdései
és épp az a lényegi vonatkozás Istenhez - amit ez az Isten-kép hordoz lesz számé- ra ama tény, ami elégségesen megindokolja, hogy Isten a világ egyetlen végső oka. Cusanus Isten-tanát gondolkodási módszerének összefüggésében kell vizsgálnunk, aminek középpontjában az ״ellentétek egybeesésének" (״coincidentia oppositorum") elmélete áll. »Egységes álláspontként lehet elfogadni, hogy a ״coincidentia opposito- rum" tana a cusanusi Isten-tan alapvető magva. Az sem kétséges, hogy ez a fogalom nála általános jelentéssel és jelentőséggel bír. E tannal a Bíboros azt kívánja mondani, hogy Istenben nincs ellentmondás, hogy őbenne minden egy és azonos az isteni lé- nyeggel, amiből ki van zárva minden ellentmondó határozmány. Ily összefüggésben azt is lehet mondani, hogy az ״ellentétek egybeeséséinek tana épp Isten fenségét és mindenekfölöttiségét fogalmazza meg« - írja Paul Wilpert, e kérdés kiváló szakértője.8 Jóllehet formailag nem ugyanaz, ha azt mondom, hogy Isten maga az egység és az ellentétek egybeesése, de tárgyi tartalmát illetően a kettő mégis ugyanazt jelenti. Eb- ben az összefüggésben viszont joggal felmerül a kérdés: Vajon mit ért Nicolaus Cusanus a ״coincidentia oppositorum" tanán, amikor ezt Istenre alkalmazza? Cusanus végső soron Isten lényegét kívánja megvilágítani az ״ellentétek egybeesé- sé"-nek elméletével. Isten nem csupán az ellentétek ״fölött" van, .hanem az ellentétek egybeesése benne van Isten lényegében. Az ellentétek egybeesésében van Isten lényege és igazsága. Isten mint az ״elgondolható legnagyobb", ״aminél nagyobbat nem lehet elgondolni" olyan felismerés, ami a bölcseleti hagyományban meg van alapozva.9 Ez a kiindulása az ún. ontológiai (anselmi) Isten-érvnek is. Ám Cusanus a ״coincidentia oppositorum" tanában azt is hangsúlyozza, hogy Isten a lehető legkisebb, amit egy- általán el lehet gondolni. A ״legnagyobb" és a ״legkisebb" ellentétének egybeesése a cusanusi bizonyítási gondolatsor sarkpontja. Isten a ״legnagyobb" és a ״legkisebb" egybeesése és azonossága, mivel Isten végtelenségében a ״legnagyobb" nem lehet még nagyobb és a ״legkisebb" nem lehet még kisebb. A ״coincidentia oppositorum" taná- nak tükrében tehát Istent úgy kell szemlélni, mint a tökéletesség foglalatát, aki egy- ben a legnagyobb és legfönségesebb a létezők fölött.10 11 A ״coincidentia oppositorum" tan alaptétele a Bíboros ״De docta ignorantia" c. mű- vében így hangzik az eredeti szövegben: ״Maximum absolute cum sit omne id, quod esse potest, est penitus in actu. Et sicut non potest esse maius, eadem ratione nec minus, cum ait omne id, quod esse potest. Minimum autem est, quo minus esse non potest. Et quoniam maximum est huiusmodi, manifestum est minimum maximo coincidere."11 Cusanus itt nem csupán a ״legnagyobb" és a ״legkisebb" egybeesést ta- nítja, hanem az ״est omne id quod esse potest" kifejezéssel azt is hangsúlyozza, hogy Isten minden lehetséges lét teljes valósága. A ״lehetséges" és ״valóságos" egybeesése így 8 WILPERT, E: Das Problem der Coincidentia Oppositorum in der Philosophie des Nicolaus Cusanus, in: J. KOCH: Humanismus, Mystik und Kunst in der Welt des Mittelalters, Köln. 1953. 29. o. 9 Vö. De doct. ign. IV. c. 10 Vö. N VON KUES: Vom Nichtanderen (De non aliud), dt und mit einer Einführung und Anmerkun- gen versehen von Paul Wilpert, Hamburg 1952. Meiner (Bd. 22) 11 De doct ign. I.c. 4. ״A legnagyobb abszolút értelemben mindaz, ami létezhet, mégpedig egészen tény- legesen, és mivel nem lehet nagyobb, továbbá ugyanabból a szempontból nézve kisebb, hiszen ő mindaz, ami egyáltalán létezhet. Ugyanakkor ő az, ami úgy a legkisebb, hogy kisebb már nem is le- hét. S mivel a már említett módon a legnagyobb, nyilvánvaló, hogy mint legkisebb a legnagyobbal egybeesik." 92 ------
