Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 3-4. szám - Bolberitz Pál: Nicolaus Cusanus filozófiai Isten-tanának alapkérdései
len arra, hogy a dolgokról adekvát ismeretet alakítson ki, hiszen megismerése pusz- tán hozzávetőleges (coniecturalis). Ám a tökéletesség mint idea valamiképpen mind a létezőkben, mind a szellemben ״fölvillan", megismerésünk mégsem reked meg pusz- tán a negativitásban. A szellem (mens) az ész (intellectus) által lehetővé teszi, hogy le- győzzük kétségeinket és a viszonylagosságból fakadó bizonytalanságot, és elvezet minket az igaz ismerethez. Jóllehet a diszkurzív gondolkodás nem juttat el a mégis- mérés legmagasabb szintjére, de lehetségessé válik ez a megismerés egy másik módja által, ami nem más, mint a ״szellemi látás" (visio intellectualis). A szellemi látás - Cusanus szerint - nem azonos a ״misztikus látás"-sal, mivel az előbbi intellectuális aktivitás, ami nem zárja ki a tudat megismerő működését, hanem ellenkezőleg: az intellectuális látás által jut el az ész a veleszületett erőinek legmagasabb fokára. Az így értelmezett ész pedig már el tud jutni az abszolútumhoz, mivel Isten túl van az ellentétek világán, ami a mi emberi tudásunkat jellemzi. Cusanus tudatában van annak, hogy csak a véges világ részei vannak egymással ellentétes viszonyban. Az ab- szolútumban az ellentétek tökéletesen feloldódnak: Isten ugyanis szerinte maga az ״el- lentétek egybeesése" (״coincidentia oppositorum"), akiben a ״legnagyobb" és a ״legki- sebb", a ״lét" és a ״nemlét" és minden más ellentét feloldódik.5 A szellem (mens) megismerő ereje az ész (intellectus) által teszi lehetővé, hogy a gondolkodó elme Isten lényegét, ami a ״coincidentia oppositorum" - jóllehet pusztán a ״tudós tudatlanság" közvetítésével - világosabban megértse. Cusanus Isten-tana Isten létének kérdése Nicolaus Cusanus számára nem gyötrő probléma. Bizonyos értelemben még azt is mondhatjuk, hogy találhatók írásaiban Isten-érvek, amelyek arra irányulnak, hogy értelmi megalapozást nyújtsanak Isten léte igazságának alátá- masztására. Ám ezek a megfontolások korántsem kapnak Cusanusnál olyan jelentést végkövetkeztetéseikben, mint a szenttamási ún. Isten-érvek (pontosabban Isten léte felismerésének értelmi útjai). Ugyanis Cusanus amikor Isten megismerésének értelmi lehetőségeit tárgyalja, akkor nem apologetikus szándék vezérli.6 Úgy tűnik, hogy Aquinói Szent Tamás érvelése Isten léte mellett közelebb áll az újkori ember gondolko- dásmódjához, hiszen elvonatkoztat a hívő ember hitből fakadó meggyőződésétől és racionális megközelítéssel a mindenki által elfogadható tényekből és tapasztalatokból indul ki, amelyeket végső alapjukhoz kíván visszavezetni.7 Cusanus Isten létére irányuló gondolatmenetei nem annyira érvek és bizonyítékok, hanem inkább arra törekszenek, hogy Isten fogalmát jobban körülírják és megvilágít- sák. Cusanus Isten-tanában azt fogalmazza meg, ami lelkében Isten-kép gyanánt él, 5 Vö. De doct.ign. I.c.ll 6 Ez magyarázza meg azt, hogy J.Hommes szerint miért észlelhető Cusanusnál tisztázatlanság a lé- tesítő okságot illetően. Vö. J.HOMMES: Die philosophischen Grundlehren des Nikolaus Cusanus über Gott und das Verhältnis Gottes zur Welt, München 1926. 153. o. 7 Vö. F. COPLESTON: Aquinas, Baltimore 1965. 111 kk. és Thomas Aquinatis: Summa Theologica, I.a.2,1 sed contra.
