Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 3-4. szám - Bolberitz Pál: Nicolaus Cusanus filozófiai Isten-tanának alapkérdései
Teológia 1999. 3-4. szám BOLBERITZ PÁL Nicolaus Cusanus filozófiai Isten-tanának alapkérdései A filozófus Nicolaus Cusanus bíborost - épp bölcseletének sajátos eredetisége miatt - aligha lehet valamely filozófiai iskola kategóriájába besorolni. Frederik Copleston nem alaptalanul nevezi őt filozófiatörténetében átmeneti gondolkodónak (״transition thinker"). Ő a reneszánsz kor olyan filozófusa volt, aki a középkori, skolasztikus ha- gyományt a kibontakozó, újkori, tudományos gondolkodással kívánta összhangba hozni.1 A cusanusi filozófiában Isten eszméje mint bölcseleti téma és a végtelenség gondo- lata fontos szerepet játszik. Cusanus a maga rendszerén belül az Isten-kérdést a filo- zófia, a teológia és a természettudomány összefüggésében vizsgálja. Ám a Bíboros Isten-tanának lehetséges megközelítésének és megértésének feltétele, hogy ismeretelméletének főbb gondolatait megismerjük. Ez lehetővé teszi, hogy a szerző gondolkodási módszere jobban feltáruljon előttünk. Ám ez mégsem jelenti azt, hogy Cusanus Isten-tanát ismeretelméletéből lehet levezetni. Épp ellenkezőleg: Cusa- nusnak sajátos Isten-képe van, és minden filozófiai törekvése arra irányul, hogy ezt a képet lépésről lépésre mindjobban megvilágítsa. A CUSANUSI GONDOLKODÁSI MÓDSZER Cusanus ismeretelmélete szerint a hagyományos, aristoelészi logika eszközei nem elegendők a világ racionális értelmezéséhez. Nézete szerint a fogalmi megismerés által pusztán megközelítő tudáshoz juthatunk. Ám a hagyományos eszközökkel a tárgyi világ a maga teljes valóságában megragadhatatlan marad számunkra. Úgy véli, hogy a megismerés - és itt Cusanus matematikai példákra utal - az ismereti tartalmak egy- máshoz való viszonyítása által, illetve az ismeretlennek a már ismertre történő vissza- vezetése útján valósul meg. A hasonló dolgok azonban csak kisebb vagy nagyobb mértékben viszonyulnak egymáshoz, így a tökéletes egyenlőség és egybevágóság so- hasem valósulhat meg maradéktalanul. Az igazság így kizárja a ״több" és ״kevesebb" mozzanatát. Az emberi ész (intellectus) úgy viszonyul - szerinte - az igazsághoz, * F. COPLESTON, A history of Philosophy, New York 1963, V01.3, Part V.37.0 89 1
