Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Cziglányi Zsolt: Történeti feliratok a Zsoltárok könyvében
nek tartották, amelyek a korai judaizmus vallási világát tükrözik (Duhm a legtöbbjü- két a makkabeusi korból eredezteti).2 A feliratokkal kapcsolatos bizonytalanság tükröződik a Biblikus Bizottság 1910. május 1-jei döntésében, amely elismeri, hogy esetenként okkal vitatják a feliratokat, azok nem mentesek a tévedéstől, így az egzegéták joggal kételkedhetnek feltétlen érvé- nyűkben.3 A formakritikai megközelítés e tekintetben fordulatot jelentett. A Zsoltárok köny- vét Izrael liturgikus énekei gyűjteményének tartották, amely szoros kapcsolatban áll a jeruzsálemi templomban folyó kultusszal. A kultikus Sitz im Leben hangsúlyozása a Myth-and-Ritual-School felfogásában érte el csúcspontját. A zsoltárokat a királyi li- turgiával hozták kapcsolatba, ezért eredeti formájuk keletkezési idejét jóval korábbi időpontra helyezték. Engnell például a 137. zsoltár kivételével valamennyit a fogság előtti korból eredezteti.4 A feliratok e megközelítés számára csak a szent szöveghez kapcsolt ״redakcionális, késői és külső" megjegyzések, amelyek kanonikus volta épp ezért vitatható.5 A feliratokat mindezzel együtt értékes történeti adatoknak tartják, amelyek segíthetnek az egyes zsoltárok időbeli elhelyezésében és liturgikus szerepük megítélésében. Ennek megfelelően főként a műfaji és előadói megjegyzések iránt érdek- lödnek, bár kissé keserűen állapítják meg, hogy jelentésük sokszor meglehetősen ho- mályos (Kraus, 14. o.), műfaji szempontból ismeretszerzésre alkalmatlanok (Kraus 28. o.), és — ha ősi eredetűek is —, értelmük már a szerkesztők számára sem volt vi- lágos, akik valószínűleg a krónikás történeti mű Dáviddal és a jeruzsálemi templom- mai kapcsolatos teológiai szándékait jelenítik meg velük (Kraus, 77. o.).6 Amint Brevard S. Childs megállapítja, a formakritikai kutatást kizárólag az érdé- kelte, milyen funkciót töltöttek be a zsoltárok az ősi Izrael életében (510. o.), és mivel a feliratok elismerten másodlagos hozzáadások, nem tanúsítottak irántuk különösebb érdeklődést, hiszen a szövegek eredetével kapcsolatban semmiféle információt nem hordoznak.7 Ez különösen a történeti feliratokra érvényes. Az új, kánoninak nevezett megközelítés képviselői szemében viszont a jelentés nem az eredeti alkotói szándék megismerésében, hanem a kanonizáló közösség szövegértei- mezésében rejlik, amely az eredeti szöveg többszöri újraértelmezése során (relecture) alakul ki. A feliratok így felértékelődnek, épp attól válnak értékessé, hogy a zsoltár szövegénél későbbiek, egy későbbi, de még a kanonizálás előtti kor megértését tükrö- zik. Különösen a történeti feliratok jelentősek, mert azok a zsoltárokat egy másik bib- liai hely, tehát a formálódó kánon összefüggésében olvassák újra. Az Egyesült Államokból indult irányzat (fő képviselői Brevard S. Childs, James A. Sanders, James Barr) a német biblikusok közül is egyre több hívet szerez magának, s elsősorban Erich Zenger, Norbert Lohfink, Matthias Millard, Martin Kleer, Georg Brau- lik zsoltárokkal kapcsolatos kutatásaiban virágzik. 2 Ld. CAZELLES, H szerk.: Introduction critique a l'Ancien Testament, Desclée, Paris, 1973, 512. o. 3 JACQUET, L: i. m. 23. o. 4 ENGNELL, L: Studies in Divine Kingship in the Ancient Near East, Upsala, 1943, 176. o. s CAZELLES, H.: i. m. 489. o. 6 KRAUS, H.-J.: Psalmen, Neukirchen-Vluyn, 19785, idézett oldalak. 7 Vö. BREVARD S. CHILDS: Introduction to the Old Testament as Scripture, SCMPress Ltd, London, 1979, 520. o. 7
