Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Vanyó László: A Szent Lélek mint személy és adomány
lét között lebeg, minél fogva behelyettesíthető és felcserélhető már közismert közvetí- tő szellemi lényekkel. Röviden: éppen a dogmatizálás és a transzcendencia hangsúlyo- zása tette lehetővé annak elkerülését, hogy a keresztény értelemben vett Szent Lélek felcserélhetővé váljon bármilyen más Lélekkel, akár ״Weltseele"-vel is. A nikaia-konstantinápolyi hitvallás 381-ben végeredményben Nagy Szent Baszileiosz A Szentiélekről írt míivének eredményeit összegezte. Az egyházatya meg- h átárazta a Szent Lélek személyi sajátosságát a János-evangéliumból vett ״ekporeu- menőn" (kijött, a mai fordításainkban ״származott") kifejezéssel, amely megkülön- bözteti Őt az Atya személyi jellegétől, a ״születetlenségtől", és a Fiú egyéni karakteré- tői, a ״született"-től. Ez annyit jelent, hogy noha a Szent Lélek szinte a ״commu- nicálás" isteni személye, de személyi jellege a Szentháromságon belül abszolút incommunicabilis. A teremtményi szférában tevékenykedve lakást vehet sok személy- ben ugyan, de senkivel sem lép olyan személyi egységre soha, mint az isteni Ige a megtestesülésben ezt tette az egész emberi nemmel. 10. Néhány záró megjegyzés A Szent Lélek tevékenységét szemlélhetjük ״krisztocentrikusan", ״ecclesia-centriku- san", ״indivuduum-centrikusan", az utóbbi esetben az egyes egyéneknek adott aján- dékai (khariszmata) lépnek előtérbe. Ezen a ponton azonban valamit revideálni kell, amikor mozgalmakról beszélünk. Mert a Szent Lélek egyénre irányuló tevékenysége elsősorban a keresztségben nyilvánul meg. A karizma valójában nem az egyénnek szóló jel, nem az ő tulajdona, hanem az Egyház egészének adott jel és ajándék. Annak megítélése, hogy az egyén karizmatikus-e vagy nem, mindig az Egyház egészének aposteriori feladata volt és marad. A szentháromságtantól elszakított külön ״pneuma- tológiáról" beszélni nem is érdemes. A Szent Lélek tevékenysége a Szentírás magyará- zatában krisztocentrikus, az Egyház eukharisztikus liturgiájában ״patrocentrikus", és individuum-centrikus a keresztségben.
