Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Vanyó László: A Szent Lélek mint személy és adomány
ban nincs határa sem térben, sem időben, jelen van a teremtésben, a megtestesülésben, egyszerre transzcendens és immanens. Nagy Szent Baszileiosz ״a legistenibb״ szentháromsági személynek nevezte a Szent Lelket: ״Ez az elnevezés főképpen a teljesen testetlen és tökéletesen anyagtalan, oszt- hatatlan valóságot jelöli. Ezért az Ur is, amikor olyan valakit tanított, akinek felfogá- sa szerint valamilyen helyen kell imádni az Istent, arra oktatta őt, hogy Isten testet- len, körülírhatatlan, és ezt mondta: ״Lélek az Isten" (Jn 4,24). Amikor valaki a Lélek szót hallja, lehetetlen valamilyen hellyel körülírt természetre gondolnia, vagy olyan- ra, amely alakulás és változás alanya, vagy egyáltalán a teremtményhez hasonló. Ez- zel szemben a gondolatilag felfogható legfelsőbbrendűre, olyan szellemi lényre kell gondolni, mely erejét tekintve határtalan, korral és idővel nem mérhető, nem határol- ható körül nagysággal, osztja a rendelkezésére álló javakat. Felé fordul minden, ami megszentelődésre szorul, akit elér mindenki, aki erényesen él, aki mintegy leheletével táplálja és segíti a felé fordulókat, hogy rátaláljanak céljukra, s arra, ami nekik meg- felelő. Mások beteljesítője, Ő maga azonban nincs hiányában semminek, nem terem- tett élőlény, hanem az élet adója; nem fokozatosan növekszik, hanem egyszerre teljes, önmagában nyugvó, mindenütt jelen van"31. Az egyházatya így írta le az abszolút transzcendens isteni személyt. Barátja, Nazianzoszi Szent Gergely fájlalta valamelyest, hogy az ״egylényegűség" (homoúsziosz) miatt túlhangsúlyozódott a Lélek transzcen- denciája, a ״Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szent Léleknek"• doxologia ezt fejez- te ki, de a régebben is használatos liturgikus klauzula ״Dicsőség az Atyának a Fiú ál- tál a Szent Lélekben" legalább annyi tartalmat hordozott, főként a Szent Lélek imma- nens, üdvtörténeti működésével kapcsolatban. Az azonban nem mondható, hogy a caesareai metropolita erről teljesen megfeledkezett volna. Mert Baszileiosz ecseteli a Szent Lélek bennünk való jelenlétét és működését is: ״Azt mondjuk, a forma az anyag- ban van, az erő befogadójában, a készség abban van, ami tartósan annak megfelelően rendeződött el, és még sok effélét szoktunk mondani32. Tehát, ha a Szent Lélek az ér- telmes lények beteljesítője, Ő adja meg végső tökéletességüket, akkor forma értelme van... Ahogyan a szó van a lélekben, hol benső, szívbéli gondolatként, hol a nyelv se- gítségével kimondott szóként, úgy a Szent Lélek is egyszer a lélekkel együtt tanúsko- dik, máskor kiáltja szívünkben: ״Abba!", ״Atya!" Ismét máskor szót emel mellettünk a kijelentés értelmében: ״Nem ti beszéltek majd, hanem Atyátok Lelke beszél majd be- lőletek" (Mt 10,20.).... Paradoxon ugyan, de azért nem kevésbé igaz, ha a Lelket a megszenteltek helyének nevezik"33. A Szent Lélek minden transzcendenciája mellett is marad a teremtményekben működő megszentelő princípium. Baszileiosz sokat tanult Órigenész teológiájából, és nagyon jól tudta aktualizálni azokat. A gyanú, mely szerint a Szent Lélek abszolút transzcendenciájának mint iste- ni személynek a dogmatikus megfogalmazása vádolható azzal, hogy az isteni Lelket ״kiköltöztette" a teológia a teremtményi szférából, nem igazolható. Meggondolandó viszont, hogy ha ezt nem teszi, nevezetesen a Lélek abszolút isteni transzcendenciájá- nak kimondását, mi értelme maradt volna immanens működése hangsúlyozásának? Hiszen akkor már nem a Szentháromság harmadik Személyéről lett volna szó, hanem valamilyen olyan szellemi ״hüposztaszisz"-ról, amely a teremtetlen és a teremtményi 31 A Szentiélekről 9,22. Óí 6,57. old. 32 Itt teljesen az arisztotelészi Metafizika fogalmaival élt az egyházatya. 33 A Szent Lélekröl, 26. fejezet. Óí 6,140-142. old. —= 71 ----------
