Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Vanyó László: A Szent Lélek mint személy és adomány
ugyanakkor ״szünkhronikussá" tesz az üdvtörténettel, annak eseményeivel. Összekö- ti egymással az egyházakat, miután az időbeliséget ״abbreviates" tevékenységével le- küzdötte. A pünkösdi nyelvcsoda is ״tanulás", az istenmegismerés ״lerövidítése". A hit a Szent Léleknek az kegyelme, amelyet mindenki egyformán megkap a keresztségben, de a különleges adományokat utána mindenki ״a hit analógiája" szerint nyeri el26. A Kürillosz neve alatt ránk maradt katekézisek nem tekinthetők amolyan marginális műveknek, mert nagyon valószínű, hogy még a nagy kappadokiaiak is merítettek be- lőlük, az egyház konszenzusát tükrözik a 4. század második felében. 9. A ״pneuma" mint ״consubstantialis hypostasis" Ez a fogalom, ״hüposztaszisz", alkalmas volt arra, hogy a Szent Lélek egyediségét, de nem egyéniségét kifejezze. A szakkifejezést az orvosi irodalom használta a ״támasz- ték", ״tartalék", ״talp" (anatómiai kifejezés) jelentésben. A sztoikusoknál következete- sen anyagi valóságot jelölt. Ez az első adalék arra, hogy a lét tárgyiasult formáját je- lenti a középplatonikus Albinosznál (Alkinosz)27. Plótinosz volt az, aki végképpen sza- kított a sztoikus szóhasználattal, ״dematerializálta" a ״hüposztaszisz״-t, amelyet im- már nem is lehetett anyagi valóságról állítani, mert az ״anyag" az a ״nemlétező״, amely vágyik arra, hogy létezzen28. A ״hüposztaszisz" az ״úszia" szinonimája lett: ״Abban nem kell kételkedni, hogy egy valóság és lényeg mindenkor kisebb az őt léte- sítő lényegnél, de mégiscsak lényeg"29. A ״hüposztaszisz" függő valóság ugyan, de sa- ját létező30. Porphüriosz tovább részletezte a ״hüposztaszisz"-fogalmát, amely nála a ״lényeg" (úszia) túlburjánzása, fölöslege, mert a lényeg a ״hüposztaszisz"-ban járulé- kokat, tulajdonságokat vesz fel. Porphüriosz ״hüposztaszisz"-fogalma azonban még messze van Boethius ״individuális subsistentia"-jától. A Porphüriosz-féle ״hüposzta- szisz"-ból hiányzik az akaratlagosság, a saját létezésével való azonosulás szándéka, ezért nem is azonosítható minden további nélkül a mi ״személy"-fogalmunkkal. Itt feltehető a kérdés, hogy miként jelenik meg a Szent Lélek ״személyként" (perso- na, proszopon)? A Szentháromságon belül ezt sokkal könnyebb meghatározni, de az üdvtörténetben (üdvrendben) a Szent Lélek nem vesz fel semmilyen megjelenési mó- dot. Ez a ״közvetlensége" az, ami nehézzé teszi a beszédmódot róla. A ״hüposztaszisz" alkalmas a láthatatlanság kifejezésére, de a ״persona"/״proszopon" fogalom nehezen alkalmazható az Atyára és a Lélekre. Az Atya ugyanis soha nem jelenik meg, abszo- lút transzcendens, a Fiú által a Lélekben közelíthető meg. A Fiú látható alakot, ״proszopont" vett fel, megtestesült, emberré lett, Ő jelentette ki: ״aki engem lát, az lát- ja az Atyát" (Jn 14,8) . A megtestesült Fiú üdvtörténeti működése a tér-idő koordiná- ták közé rendeződik, ami plaszticitást ad alakjának. A Szent Lélek működésének azon26 Kát. 16-22-23; 16,16; 17,6. Összes művei, Sem. Centn, Budapest, 1995, 190-191 old.; 188. old.; 197. old. A ״lerövidített istenismeret" megfelel a ״sermo abbreviatusnak", a Vetus Latina íz 10,23 fordítása alapján, amely megtalálható Cyprianusnál, De or. dom. 28-ban, Szent Ágostonnál, Tract, in Joh. 17,7-9-ben.) 27 Albinosz ( Alkinosz), Didascalicos 25,1. 28 Enn. 111,6,7,13. 29 Enn. 111,5,3,1. 30 KÖSTER, H.: Theologisches Wörterbuch zum Neuen Testament, VIII,5 76. 70 =
