Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Vanyó László: A Szent Lélek mint személy és adomány
va, az Atyától megvalósíttatva azok érdeme szerint, akik ennek befogadására képesek23. A Logosz-Fiú kegyelme ingyenes, a Szent Lélek kegyelme azonban már ér- dem szerint adatik. Hogyan kell ezt érteni? Igen, a megkeresztelkedés érdemén. A ke- gyelem megadásánál a Lélek szuverén. Ezzel kapcsolatban idézi Órigenés az lKor 12,4- 7-et, az lKor 12,11-et. Mert akikben Órigenész szerint a Logosz jelen van, azokban je- len van a Lélek is, hogy az értelmes lények megszentelődjenek. A Szent Lélek tevékeny- ségében/működésében jelen van a Fiú és az Atya tevékenysége is. ״...A Szent Lélek megszentelésének ezen részessége által az, aki tisztább és őszintébb érzésűvé válik, méltóbban kapja meg a bölcsesség és tudomány kegyelmét, és minden szennyet és a tudatlanság minden szeplőjét levetve, és attól megtisztulva, az őszinteség és a tiszta- ság olyan fokát éri el, hogy Istentől elnyeri azt, hogy olyan legyen, ahogyan az mél- tó Istenhez, aki megadta, hogy tiszta és tökéletes legyen, hogy olyan méltóságú le- gyen az, amint az, aki őt teremtette"24. Ehhez azonban az állandó jelenlét feltételezé- se szükséges. Órigenész szerint a Lélek ״munkája" a tisztulás, az alkalmassá tétel az áldozatra, a tanúságtételre. Ez a vértanúkorban egyrészt természetes, másrészt a meg- előző keresztény tradícióval is tökéletes összhangban van. Ha feltesszük a kérdést, hogy vajon mindez középplatonikus filozófiai hatás, vagy szentírási alapokon nyugszik, akkor az utóbbi mellett lehet állást foglalni. Bármilyen hasonlóságokat lehet is felfedezni Órigenész felfogása és Plótinosz hüposztaszisz-tana között, az alexandriai teológus a Szentírást tartotta fontosabbnak25. 8. A ״sensus communis" a 4. század közepén Jeruzsálemi Szent Kürillosz átlagkeresztényeknek szóló katekézisei a 4. század kö- zepén pontosan tükrözik az Egyház felfogását a Lélekről és adományairól. Nagyon egyszerűen beszél a Lélekről és adományairól. A Szent Lélek az, aki összeköti a kezde- tét és a véget, a teremtést és a feltámadást, amely időtáv az ember számára átlátha- tatlan. A Lélek ״horizontális" működésének bemutatása fontos számára, mert útmu- tatás a Szentírás olvasásához. A Lélek diakhronikusan hidalja át a távolságokat, 23 ״Est alia quoque etiam spiritus sancti gratia, quae dignis praestatur, ministrata quidem per Chris- tum, inoperata autem a Patre secundum meritum eorum, qui capaces eius efficiuntur ".De Principiis, 1,3,7. GÖRGEMANN, H. - KARPf; H.: Origenes Vier Bücher von den Prinzipien, Darmstadt, 3. Auf!., 1992,178,10. 24 De Princ. 1,3,8. GÖRGEMANN, H. - KARPP H.: Origenes Vier Bücher von den Prinzipien, Darmstadt, 3. Aufl., 1992, 180-182. old: ״...et per hoc quod participatione spiritus sancti sanctificatus est quis, purior ac sincerior effectus, dignius recipit sapientiae ac scientiae gratiam, ut depulsis omnibus expurgatisque pollutionis atque ignorantiae maculis, tantum profectum sinceritatis ac puritatis accipiat, ut hoc quod accepit a deo ut esset tale sit, quale deo dignum est eo, qui vis esset pure utique praestitit ac perfecte; ut tam dignum sit id quod est, quam est ille, qui id esse fecit". 25 BLANC, C.: Dieu est pneuma. Le sens de cette expression d'apres Origene, Studia Patristica, XVI, Texte und Untersuchungen, 129, Berlin, 1985, 224-41. old.; CROUZEL, H.: Origene et la troisieme hy- postásé plotinienne: l'ame du monde, Alexandrina, Mélanges offerts a Claude Mondesert SJ, Paris, 1987, 203-220. old. ZIEBRITZKI, H.: Heiliger Geist und Weltseele, Beiträge zur Historischen Theo- logie, 84, Tübingen, 1994, 261. old.; úgy látja, hogy a hyposztaszisz-tan kialakítását Órigenész a keresztény tradítió által rá rótt feladatának fogta fel, és antiszabellianus funkciója volt ennek a tan- nak, ezért ez teljes egészében a keresztény teológia belső területén fejlődött ki. A közép- és újplato- nizmus három hypostasisa közül kettő vonatkozott az isteni valóságra, a harmadik valójában a vi- láglélek szerepét töltötte be. 69
