Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Vanyó László: A Szent Lélek mint személy és adomány
A Szent Lélekről beszélve Órigenész elhatárolja magát a középplatonikus elmélettől, amely szerint az ״anima mundi" azonosítható lehetne a harmadik isteni hüposzta- szisszal, a ״tritosz theosszal". De ezen túl itt a Szent Lélekkel kapcsolatban ״felmond- ja" a ״logosz szpermatikosz" elméletet is, mert tagadja, hogy a Szent Lélekről a kinyi- latkoztatáson kívül bárki bármilyen más forrásból tudhatott volna. Miután Órigenész idézte Hermasz Pásztorát és Hénoch könyvét, megállapítja: ״Mindazonáltal mindmá- ig a szent írásokban egy szót sem találunk arra vonatkozóan, hogy a Szent Lélek al- kotásnak vagy teremtménynek lehetne mondani"17. Idézi a Gén 1,2-t, a ״ Spiritus Dei super aquas ferebatur "-t , amely főként a Diatesszaron változatok alapján igen érdé- kés szöveg, amiről ezt mondja: ״úgy vélem, nem más, mint a Szent Lélek, már amennyire én fel tudom fogni, mint ott is, ahol ezt a helyet magyaráztuk, kimutat- tűk, nem történeti, hanem spiritalis értelemben18״. Ezután foglalkozik azzal, ״qualis sit spiritus", milyen a Lélek, ahol a Gál 5,22-re utal, vagyis a Lélek gyümölcseiről le- hét következtetni a Lélekre magára. Az ószövetségi előképeket illetően Órigenész a ״hebraeus magister "-re hivatkozik (Philón?), aki szerint az íz 6,3-ban a három szeráf közül a kettő a Fiút és a Szent Lelket jelenti19. Kifejezetten állítja és vallja a három szentháromsági személy öröktől fogva való létét, a Szent Lélek sem fokozatosan és utólag ״integrálódott" a Szentháromságba, hanem eredendően oda tartozott20. Mivel a Szent Lélek nélkül lehetetlen az Atya és Fiú részesévé válni, nem lehet újjá- születni, nem lehetséges elnyerni az üdvösséget, fontosnak tartotta az egyes szemé- lyek tevékenységének leírását. Az Atya és Fiú tevékenykedik a szentek és a bűnösök- ben is, de a Szent Lélek az értelmes létezők közül is csak azokban, akik már jobb dől- gok felé fordultak (״se meliora convertunt"), Jézus Krisztus útját járják (lKor 4,17), a ״jócselekedetekben vannak" (Ef 2,10), ״Istenben maradnak" (IJn 4,13)21. A szenthá- romsági személyek tevékenységének specifikálásából nem vonhatja le senki azt a kö- vetkeztetést, hogy egyik személy a másiknál nagyobb rangban22. A Szent Lélek tevékenysége Órigenésznél teocentrikusnak nevezhető, nem annyira a megvilágosodással, hanem a megszentelődéssel és az áldozattal áll szorosabb kap- csolatban. Egy rövid mondatban érinti a karizmákat is: van a Szent Léleknek még egyéb más kegyelme is, amely megadatik az arra méltóknak, Krisztus által szolgáltat17 ״Verum tamen usque ad praesens nullum sermonem in scripturis sanctis invenire potuimus, per quem spiritus sanctus factura esse vel creatura diceretur, ne eo quidem modo quo de sapientia referre Salomonem supra educuimus, vel quae de vita vel verbo aliisque apellationibus filii dei intelligenda esse tractavimus". De Principiis I, 3,3. GÖRGEMANN, H. - KARPR H.: Origenes Vier Bücher von den Prinzipien, Darmstadt, 3. Aufl., 1992, 162. old. 18 Uo. 19 De Principiis, 1,3,4. GÖRGEMANN, H. - KARPR H.: Origenes Vier Bücher von den Prinzipien, Darm- Stadt, 3. Aufl., 1992, 164-166. old. 20 ״Non enim cum aliud esset antea spiritus sanctus, per profectum venit in hoc, ut esset spiritus sanctus; ut quis audeat dicere quia tunc quidem, cum nondum esset spiritus sanctus, ignorabat patrem, postea vero quam recipit scientiam, etiam spiritus sanctus effectus est; quod si esset, numquam utique in unitatem trinitatis, id est dei patris incovertibilis et filii eius, etiam ipse spritius sanctus haberetur, nisi quia et ipse semper erat spiritus sanctus". De Prine. 1,3,4. H. GÖRGEMANN - H. KARPR Origenes Vier Bücher von den Prinzipien, Darmstadt, 3., Aufl., 1992, 168. old. 21 De Principiis, 1,3,4. GÖRGEMANN, H. - KARPR H.: Origenes Vier Bücher von den Prinzipien, Darm- Stadt, 3. Aufl., 1992, 168. old. 22 De Principiis, 1,3,7. GÖRGEMANN, H. - KARPR H.: Origenes vier Bücher von den Prinzipien, Darm- Stadt, 3. Aufl., 1972, 176. old. 68
