Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Vanyó László: A Szent Lélek mint személy és adomány
Órigenész (3. század) sok művében található hosszas fejtegetés a Szent Lélekről, akinek személyi valósága a központi kérdés. Bibliai szövegismeretei alapján jól tudhat- ta, hogy a ״ruah"-nak az Ószövetség nem tulajdonított olyan egyedi valóságot, mint amit a ״hüposztaszisz" jelentett. A kortárs gnosztikusok ״kiáradásnak" (emanatio) tartották ugyan a Pneumat, de lesüllyesztették a teremtményi világba, sőt az éltévé- lyedett Bölcsességgel azonosították. Órigenész ismerte a korábbi keresztény szerzők- Jusztinosz, Irenaeus- műveit, miközben szembesült a formálódó újplatonikus felfo- gással is, amely sokakat arra hajlamosított, hogy a Szent Lélekben a ״anima mundi"- t lássák, a középplatonikusok tanításából ismert ״tritosz theosz"-t, amely kozmológi- ai keretben értelmezte volna a Szent Lélek egyedi valóságát és szerepét. A De Principiis I,l,3-at, és I,3-at egészében a Szent Léleknek szentelte, nézetei állan- dóak voltak, mert ugyanezeket ismétli meg a Comm in Jo XIII,XXI, 123-XXV, 150- ben.14 Órigenészt foglalkoztatta a Szent Lélekben való ״részesedés" (participatio). Mint- hogy sok ״szent" (keresztény) részesül a Szent Lélekben, ezért sokan testi részekként, ״darabonként" vehető valóságnak vélhetik a Szent Lelket. Ezzel szemben teljes egészé- ben megszentelő kegyelem, amelyben azok részesülnek, akik megérdemelték, hogy ke- gyelme által megszentelődjenek. Hoz egy ״gyönge" példát, az orvoslást. Aki részesül az orvoslás jótéteményében, az ennek a tudománynak valamilyen ״adagját" kapja, noha a testét gyógyítják. Továbbá: aki ennek a tudománynak a jótéteményében része- sedik, az nem lesz birtokosa ennek a tudománynak. ״A Szent Lélek messze különbö- ző az orvoslástól mint tudománytól, már azért is, mert a Szent Lélek intellektuális subsistentia, és saját jogán létezik és áll fenn; az orvostudomány azonban nem ilyen"15. Órigenész a Lélek szellemi valóságának igazolására törekedett. Mind a Fiúra, mind a Szent Lélekre vonatkozó ismereteket csak a Szentírás alapján tartotta lehetségesnek Órigenész. ״Mi azonban ennek hitének tanúsítása nyomán, amelyet az isteni inspiráció alapján biztosra vesszük, hogy Isten Fiáról kiválóbb és is- tenibb tanítása senkinek sem lehet, és nem is hozhat az emberek tudomására, csak az ő írásai, amelyeket a Szent Lélek ihletett, vagyis az evangéliumok, és az apostoloké, valamint a törvény és a prófétáké, amint maga Krisztus állította. A Szent Lélek léte- zéséről azonban még csak sejtelme sem lehetett senkinek azokon kívül, akik jártasak voltak a törvényben és a prófétákban, vagy azokon kívül, akik Krisztushoz tértek."16 7. A Lélek ״hüposztaszisz" 14 SC, 222,94-112. old. 15 ״Spiritus enim Sanctus longe differt a medicinae ratione vel disciplina pro eo quod sanctus spiritus subsistentia intellectualis et proprie subsistit et extat; nihil autem tale est medicina". De Prine.,1,1,3. GÖRGEMANN, H. - KARPÍ) H.: Origenes Vier Bücher von den Prinzipien, Darmastadt, 3. Aufl., 1992, 104. o. 16 ״Nos vero secundum fidem doctrinae eius, quam divinitus adspiratam pro certo habemus, eminen- tiorem divinioremque rationem de filio dei nullinus alterius possibilatatis esse credimus exponere atque in hominem cognitionem proferre, nisi eius solius scripturae, quae a sancto spiritu inspirata est, id est evangelicae atque apostolicae nec non legis et prophetarum, sicut ipse Christus asseruit. De subsistentia vero Spiritus Sancti ne suspicionem quidem ullam habere quis potuit, praeter eos, qui in lege et prophetis versati sunt, vel eos, qui se Christo credere profitentur." De Prine. 1,3,1. GÖRGEMANN, H. - KARPP H., Origenes Vier Bücher von den Prinzipien, Darmstadt, 3. Aufl., 1992, 158. old. 67 :
