Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)

1999 / 1-2. szám - Vanyó László: A Szent Lélek mint személy és adomány

sággá" (homoiószisz) alakítja.8 Irenaeus mindig csak az Atya-Fiú- Szent Lélek össze- függésében beszél bármilyen teológiai kérdésről.9 A keresztény antropológia nála Isten tette, amikor teremti és újjáteremti az embert. Az ember istenképiségének helyreállítá- sában igen nagy szerepet tulajdonított Irenaeus az Szent Léleknek.10 * Irenaeus fő kér- dése a ״mediatio", azaz, hogy a láthatatlan Lélek műve miként válik láthatóvá, fog- hatóvá. Paradoxon, de ezt éppen a Lélek viszi végbe. A teremtésben az Ige és a Lélek együttműködött Ádám megalkotásánál, és a bűnben Ádám nem a képmást (Logosz) veszítette el, hanem a hasonlóságot (Pneuma).11 Ezért szükséges, hogy a Lélek mind- örökké ״veletek maradjon", és formáljon benneteket, ״ezen kívül nincs más ״keze" Is- tennek, mint amelyik kezdettől fogva mindvégig formál bennünket, alkalmassá tesz az életre, és jelen van teremtményében, és az Isten képmása és hasonlósága szerint tö- kéletessé teszi. Ez az Ige akkor lett kinyilatkoztatva, amikor Isten Igéje emberré lett, önmagát az emberhez, az embert pedig önmagához téve hasonlóvá, hogy azáltal, amely a Fiúhoz való hasonlóság, annál drágább (preciosius) legyen az ember. Monda- tik, hogy a régmúlt időben Isten képére lett az ember, ami azonban nem lett nyilván- való. Mert mindeddig láthatatlan maradt az Ige, akinek képére lett az ember. Éppen ezért veszítette el könnyen a hasonlatosságot is. Amikor azonban Isten Igéje testté lett, mindkettőt megerősítette, kinyilatkoztatta az igazi képmást, amikor maga lett azzá, ami az Ő képmása, és a hasonlóságot is megerősítve helyreállította, a látható Ige által hasonlóvá téve az embert a láthatatlan Atyához12. A Szent Lélek örök léte világos Irenaeusnál: ״A fújás időleges, a Lélek azonban örök. A fújás ugyanis rövid ideig erő- södik, tart bizonyos ideig, majd alábbhagy, a lélegezet nélkül elhagyva azt, akiben az- előtt megvolt. ...A Lélek azonban kívül és belül körülveszi az embert, sőt tart, soha nem hagyva el őt..."13

8 DE AND1A, Y.: Hornos Vivens, incorruptibilité et divinisation de l'homme selon Irénée de Lyon, Études Augustiniennes, Paris, 1986,68-70. TREMBLAY, R.: La manifestation et la vision de Dieu selon saint Irénée de Lyon, Münsterische Beiträge zur Theologie, 41, Aschendorff, 1978,156.

9 A. Orbe: La teológia dei secoli II e III , il confronto della grande Chiesa con lo gnosticismo, vol II, Ed. Pont . Gregoriana, Roma, 1995, 476-513. o.

10 AH 111,19,1. Harvey, 11,95. old.; AH V,l,3. Harvey 11,317. old. AH V,6,l. AH V,16,l. Harvey 11,334,367-68. AH III. 17,6. Harvey, 11,87-88. old.). AH 111,19,1. Harvey, 11,95. old.; AH y 1,3. Harvey 11,317. old. AH V6,l. AH y16,l. Harvey 11,334,367-68. AH 111.17,6. Harvey, 11,87-88. old.

u AH V,9,2. Harvey, II, 343; Y6,l. Harvey II, 334; AH II, 334; AH 111,19,1. Harvey 11,97; AH 111,21,1. Harvey 11,97: AH 1y34,7. Y. deAndia: Homo vivens, Incorruptibilité et divinisation de 1 hőmmé selon irénée de Lyon, Études Augustiniennes, Paris, 1986. 156. kk.

12 ״..neque alteram manum Dei praeter hanc, quae ab initio usque ad finem format nos, et coaptat in vitam, et adest plasmati suo, et perficit illud secundum imaginem et similitudinem Dei. Tunc autem hoc Verbum ostensum est, quando homo Verbum Dei factum est, semetipsum homini, et hominem sibimetipsum assimilans, ut per eam, quae est ad Filii similitudinem, pretiosus homo fiat Patris. In praeteritis temporibus, dicebatur quidem secundum imaginem Dei factum esse hominem, non autem ostendebatur. Adhuc enim invisibilis erat Verbum, cuius secundum imaginem homo factus fuerat. Propter hoc autem et similitudinem facile amisit. Quando autem caro Verbum Dei factum est, utraque confirmavit; et imaginem enim ostendat veram, ipse hoc fiens, quod erat imago eius, et similitudinem firmans restituit, consimilem faciens hominem invisibili Patri per visibile Verbum" . (AH y 16,1. Harvey, II, 367-68. old.)

13 ״Afflatus igitur temporalis; Spritus autem sempiternus. Et afflatus quidem auctus ad modicum, et tempore aliquo manens, deinde abiit, sine spiramente reliquens illud in quo fuit ante....Spiritus autem circumdans intus et foris hominem, quippe semper perseverans, nunquam reliquens eum..." AH V,12,2. Harvey, 11,351.