Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Vanyó László: A Szent Lélek mint személy és adomány
tény szerzőket. A szó ugyanis mind a sztoikus- mind az orvosi irodalomban kifejezet- ten anyagi szubsztanciát jelölt. Biblikus alapon viszont a héber ״ruah" szó állt mögöt- te. A fogalmat ezért ״noétikus" tartalommal kellett megtölteni, hogy Isten szellemisé- gével összeegyeztethető, teológiailag használható, és biblikus alapon értelmezhető le- gyen a keresztény teológiában. A prófétáknál oly fontos ״ruah" szerepét az apokaliptikusoknál átvették az angya- lók, a tolmácsok(״interpres"). A rabbinizmus a prófétaságot alárendelte a Törvénynek, mert veszélyesnek ítélték a közvetlen hivatkozást Istenre. A próféták könyvei közül is csak azok számíthattak kánoni érvényre, amelyek teljes összhangban álltak Mózes öt könyvével. A ״ruah” és Jahve kapcsolata azonban más volt a zsidóságban, mint aho- gyan a kereszténység szemlélte. Isten ugyanis tud a ״ruah" nélkül is cselekedni, ma- gát kinyilatkoztatni, és szólni. A prófétaság szerepét átvette a Bölcsesség.4 Szent Pál kijelentése, ״ne többet annál, ami megíratott" (lKor 4,6), ezt a felfogást tükrözi. A 3-4. században érvényesülő középplatonikus hatás sürgetően érvényesült mind Órigenésznél, mind Nagy Szent Baszileiosznál. Ezt a filozófiai befolyást nem kell szűk- ségképpen negatívan értékelni. Számos vélemény szerint ennek következménye lett a Lélek dinamizmusának ״megbénulása", mert a Lélek a merev ״hüposztaszisz" fogalom ״foglya" lett, a ״homoúsziosz" pedig olyan transzcendens magasságokba emelte, amely már szinte érdektelenné is tette. Ezeket a kérdéseket főleg Baszileiosz pneumatológiájával kapcsolatban szokás felemlegetni.5 A Lélek ״donum datum", ״adott adomány", és megadása passzív alanyként tűnte- ti fel, adomány mivolta pedig szinte sugallja ״tárgyiasíthatóságát". Ez a tárgyiasítás magában rejti a lehetőséget, hogy működését a személynél többre tartsuk. Ez főként az egyéni megélés szempontjából lehet így. A működés és cselekvés a teremtményi szférában mutatkozik meg, a személyi lét a Szentháromságon belül. A Szentírás ugyan mindig aktív, cselekvő alanyként mutatja be a Szent Lelket, az ember azonban mindig működésének végeredményével találkozik, megvalósított ״működésével", ״művével". A Spiritus Creator, a Spiritus Sanctificans, a Spiritus Vivi- ficans az, aki cselekszik, akinek tevékenysége végigvonul a régi teremtésen, átszövi Krisztus művét, át fogja szőni az újjá teremtést is. A Lélek működése tehát a terem- tésre, az Ige megtestesülésére, a végső helyreállításra koncentrál. Működése az isteni természetének megfelelő jelenlétét jelenti mindenütt, amelynek nincsenek korlátái. A Szent Lélek a teremtményekben működik, és ez a ״szomszédosság״ néha azzal fényé- gette, hogy le is süllyesztik a teremtményi világba. Ha a Szent Lélek működéséről be- szélünk, akkor azonnal korrigálni kell a szóhasználatot: a ״működés" (energeia) a tér- mészet (phüszisz) dolga, a ״cselekvés" a személyé. A Szent Lélek személyi valóságáról azért is kell beszélni, mert ahhoz hozzátartozik a szuverenitás a cselekvésben. Ideje er- re is figyelni, mert a krisztológiai viták során is évszázadok múltak el, míg csak ״mű- ködésről", de nem ״cselekvésről" beszéltek Jézus Krisztus személyében. 4 A rabbinizmus erre vonatkozó elgondolásairól jó áttekintést ad: SCHÄFER, R: Die Vorstellung vom heiligen Geist in der rabbinischen Literatur, Kösel, München, 1972. 5 Ezeket a nézeteket ismerteti: ZIEBRITZKI, H.: Heiliger Geist und Welseele, Beiträge zur Historischen Theologie, 84, Tübingen, 1994: DEHNHARD, H.: Das Problem der Abhängigkeit des Basilius von Plotin, Patristische Texte und Studien,3, De Gruyter, Berlin, 1964; DÖRRIES, H.: De Spiritu Sancto, Der Beitrag des Basilius zum Abschluss der trinitärischen Dogmas, Göttingen, 1956. 63
