Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Vanyó László: A Szent Lélek mint személy és adomány
4. A korai hitvallások A legősibb hitvallások szövege azért fontos, mert nem közömbös, hogy a Szent Lé- lek-cikkely a Fiú-articulushoz, vagy az Egyház- articulushoz kapcsolódik-e. ״Aki szó- lőtt a próféták által" a Fiúhoz kapcsolja a Lélek működését, mert a Szent Lélek jővén- dőlt róla a próféták szavában. Úgy tűnik, ez a múltba tolja a Lélek működését. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy a Lélek a Fiú tanúja az Egyház története során. Fon- tos megnyilatkozása a ״tanúságtétel" a Fiú mellett. Ha a Szent Lélek-cikkely az Egy- ház-cikkelyhez kapcsolódik, akkor a szakramentális működését hangsúlyozza, mint a keresztség, eukharisztia (epiklészisz). A hitvallási cikkely, ״aki szólott a próféták által", állította, hogy a Lélek Krisztus tanúja az Ószövetségben is. A ״proszopopoikus" exegézis szerint főként az antifonális jellegű zsoltárokban nagy számban találhatók, a szentháromsági személyek egymás közötti párbeszédét tükrözik. Eszerint az üdvtörténet olyan ״theatrum sacrum", ame- lyen mindig a Szentháromság személyeinek párbeszéde folyik. A 2. században az ״aki szólott a próféták által" antignosztikus cikkely is. A Szent Lélekkel kapcsolatban az is- tenségen belüli ״harmadik rangról/helyről" beszélt amely a két szövetség egységének garantálóját a Szent Lélekben látta, aki Krisztus tanúja az Ószövetségben is! A ״prophétikon pneuma" a két szövetség közötti híd Jusztinosznál, a két szövetség egy- ségének garantálója. A vértanú filozófus azonban- és többi kortársa sem- tagadja, hogy a Lélek karizmái jelen vannak kora Egyházában, csak fontosabbaknak tartja a Lélek személyi valóságát adományainál. Ez a pneumatológia ״protologikus", a teremtéstől kezdve a megtestesülésig kíséri figyelemmel a Lélek működését, és az Egyház korában is figyelembe veszi a próféciát, amely azonban nem futurisztikus, hanem a ״prophétein" azonos tartalmú a ״martürein"-nel, a prófécia és a tanúságtétel szinkronba kerül. Jusztinosz nem az egyént kitüntető adományként értelmezte a karizmákat, a feltámadás korára tekin- tett, amikor a Lélek működéséről beszélt. A Szent Lélekkel kapcsolatban ״harmadik rangról/helyről" beszélt Jusztinosz, akinél a Krisztusról mondottaknál már mintha a hitvallás harmadik cikkelyének visszhangját fedezhetnénk fel.5 6 5. A Lélek és az (incarnatio, enanthrópészisz) emberré válás A tény, hogy a Fiú Isten megtestesült (emberré vált) Igéje, plaszticitást ad a Fiú alakjának, miközben az Atya láthatatlan marad, csak a Fiún, és a Szent Leiken kérész- tül ״látható". De maga a Szent Lélek sem látható, természeténél fogva. A Szent Lélek természetének ״paradoxona", hogy láthatatlansága ellenére annyira közvetlen, hogy több lélekkel is közösségre léphet, de nem személyi egységre- mint a Fiú az emberi tér- mészettel-, de ezen communicabalitása ellenére is megtartja ״incommunicabilitását" a Szentháromság másik két személyével, az Atyával és Fiúval, szemben. Ez az ״incum- municabilitas" nem összeférhetetlenség, csak a személyi szuverenitás megtartása, amelynek jelzője az ״ekporeuomenon" (״kijött", aminek halvány megfelelője a túl ál6 Párbeszéd, 108,2.; 1 Ápol. 59,1; 46,1. Óí 8,271,111,100. old.
