Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Vanyó László: A Szent Lélek mint személy és adomány
himnuszaiban és leírásaiban a Lélek mindig Isten trónján van, a Bárányon nyugszik. Ez annyit jelent: a Lélek transzcendens, felülmúlja a teremtményt, másrészt jelen van a Bárány áldozatában.2 ־ 2. Transzcendencia és közvetítés A Szent Lélek abszolút transzcendens, amennyiben felülmúl minden teremtményt, ugyanakkor immanens is, mert a történelemben, az emberek között fejti ki tevékeny- ségét. Személyi léte transzcendens, működése immanens. A kettő összekapcsolása a legnagyobb feladat, amely a legnehezebb is. Erre gyönge példát hozhatunk: ha egy tárgyat túl közelről próbáljuk nézni, mint az orrunkat, ugyanolyan rosszul látjuk, mintha túl messziről látjuk. Első esetben az egészet nem tudjuk átfogni, a második esetben csak az egész körvonalait tudjuk kivenni a részletek nélkül. Jobb elkerülni mind a közvetlen tapasztalatra való hivatkozást, mind a merően elvont eszmefuttatá- sokat a Szent Lélek transzcendenciájáról. A ״közvetítés" (mediatio) ebben az esetben fontos, amely felöleli a kérdéseket: ki által jön a Lélek, milyen közegben (medium) ta- pasztaljuk, mert ezek teszik lehetségessé az arányosítást és viszonyítást. Az Atya sze- mélye, akihez csak a Lélekben a Fiú által lehet eljutni, a Fiú személye-e, aki az Atyától küldi a Lelket, aki a Fiúról beszél? Vagy az Egyház? Sem az Atyától, sem a Fiútól, sem az Egyháztól eltekintve nem lehet a Lélekről beszélni. A Lélek ugyanis nem magáról beszél, hanem Krisztusról, és az Atyához ״kiált". Jézus Krisztus beszélt viszont a Szent Lélekről. A ״tanúktól" eltekintve lehetnek-e az egyén tapasztalásának tárgyai a Lélek ״művei"? 3. A ״pneuma" és a ״núsz" fogalmi kapcsolása A ״pneuma" fogalom a szentírási könyvekben hű fordítása a héber ״ruah"-nak, de hallatlan nehézségeket okozott a görög szellemi világban. A fogalomnak, ״pneuma" volt valami jelentősége a sztoikus filozófiában, a görög orvosi irodalomban materiális tulajdonságok alanya volt.3 A ״pneuma"- fogalom nehéz feladat elé állította a kérész2 A II. Vatikáni Zsinat után MÜHLEN, H. könyvei elsőként dolgozták fel szigorú, szinte skolasztikus módszerrel , a penumatológia kérdéseit (Der heilige Geist als Person, Una mystica Persona, későbbi tanulmányaiban a szerző ״szocializálta" a Szent Lelket, ״megszervezte" működését. Ezután fordult a figyelem lassan a Szent Lélek liturgiában való megtapasztalása felé. A témát finoman fejti ki KRETSCHMAR, G., Der heilige Geist in der Geschichte, Grundzüge frühchristlicher Pneumatologie, ln: Gegenwart des Geistes, Aspekte der Pneumatologie, Quaestiones Disputatae 85, Herder, 1979.95- 131. Utalhatunk olyan további munkákra, mint: MIKLÓSHÁZY A.: East-Syrian Eucharistic Pneu- matology, The Function of the Holy Spirit in the Anaphoras and Commentaries of the East-Syrian Liturgy, Roma, 1968; SIMÁN, E.-R: L Experience de l'Esprit par I'Église d'apres la tradition syrienne d'Antioche, Théologie Historique 15, Paris, 1971; CRAMER, W.: Der Geist Gottes und des Menschen in frühsyrischer Theologie, Münsterische Beiträge zur Theologie 46, Aschendorff, 1979; kong- resszusi kötet a La Saint-Esprit dans la Liturgie, Roma, 1969, többek között olyan jeles szerzők előa- dásaival, mint: DANIÉLOU, J.; DUBARLE, A. M.; MEINHOLD, R; NEUNHEUSER, B. 3 Jelentett minden ״fújást, áramlatot", ami az emberi szervezetben kering. Jellegzetes, de igen megvi- lágosító Ps-Atristoteles traktatusa, De Spiritu libellus, ed. JAEGER, W. G.; Lipsiae, 1913, 51-64. o. 62
