Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A monoteizmus Izraelben
1./ Az elmúlt két évtized biblikus kutatásai alapján joggal következtethető, hogy a Palesztina földjén kibontakozó Izrael akefál, szabad és egyenlő tagokból álló paraszti társadalom volt, amelyben nem létezett egy a törzsek vagy nagycsaládok felett álló központi hatalmi illetékesség. Jellemzője a kánaánita-ellenes beállítottság, minthogy Izrael a kánaánita városállamok hatalmi tagolódásra épült társadalmi szerkezetének egyenesen ellenképe volt. Ez az Izrael korán elkötelezte magát JHWH kizárólagos tisz- teletére. JHWH a ״héberek Istene" (Ex 5,3)18 19, akinek tiszteletét a déli irányból, a midiá- nita-edomita régióból a Palesztinába bevándorolt un. exodus-csoport hozta magával. Ez a csoport az Egyiptomból történt sikeres kimenekülését, bibliai szóhasználattal az ״Egyiptom királyának szolgaságából" való szabadulását JHWH-nak tulajdonította, aki a Szíria-Palesztina térségében ismert nemzeti és területi istenekkel ellentétben, íz- rael ״személyes Istene" lett (Bír 5,3-5; Zsolt 68,9). Ennek a JHWH-hoz tartozás tuda- tának köszönheti Izrael az identitását. JHWH kizárólagos tiszteletének igénye kiterjedt a törzsek szövetségre, de az izraelita társadalom alapsejtjeire a nemzetségre és család- ra is, s ezáltal a helyi és családi kultuszra is. Izrael Istene sohasem lett Kánaán genealogikusan és monarchikusán rendezett isten- világának része. Nem ismerünk az Izraelt környező vallási világra jellemző olyan mi- tologikus elbeszéléseket, amelyek JHWH-t összekapcsolnák istenek történetével vagy valamilyen istenvilág rendszerével Ez a tény abban a beszédmódban is megmutatko- zik, ahogyan a bibliai hagyomány JHWH-val összefüggésben az istenekről beszél Az istenek mint hatalmuktól megfosztott anonim csoport állnak szemben JHWH-val, nem mint egyedek, akiknek neve és saját története van. JHWH valódi partnerei vagy ellenfelei nem az istenek, hanem az emberek, a népek vagy Izrael. A Biblia ősibb jogi szövegei (a JHWH privilégikus jogának nevezett ún. kultikus dekalogus: Ex 34,10-2519; és a Szövetség könyve nevezett joggyűjtemény: Ex 20,2218 A ״héber" kifejezést a bibliai hagyomány Izraellel kapcsolatban főként az elbeszélő részekben az egyiptomiakhoz való viszonyban használja, s egy uralomnak való alárendeltséget, ill. Izrael idegen népekhez nemzeti különbségét világítja meg, GÖRG, M.: Art. Hebräer, NBL II (1995) 6566־ kol. 19 Az Ex 34,10-28 feldolgozását lásd OTTO, E.: Das Mazzotfest in Gilgal, BWANT 107, Stuttgart, 1975; HALBE, J.: Das Privilegrecht; SCHARBERT, J.: Jahwe im frühisraelitischen Recht: Gott der ein- zige, E. Haag szerk., QD 104, Freiburg, i. Bg, 1984, 160-183 old.; CRÜSEMANN, F.: Die Tora. Theo- logie und Sozialgeschichte des alttestamentlichen Gesetzes, München 1992, 138-170 old. J. HALBE és őt követve J. SCHARBERT az eredetileg önálló jogi szöveget (Ex 34,10-28) elkülönítik a jelenlegi szövegösszefüggéstől, megpróbálják rekonstruálni redakciótörténetét, a kezdeti alaprétegtől egészen a jelenlegi formáig; azaz a korábbi és későbbi rétegeket. A legkorábbi réteget a bírák korának középső szakaszára datálják, lásd HALBE, J.: Privilegrecht Jahwes, 223-230 old., megállapításait követi SCHARBERT, J.: Jahwe im frühisraelitischen Recht, 161-173 old., míg CRÜSEMANN, E: Die Tora, 147-170 old., tőlük eltérő más megoldást ajánl.
