Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Kocsis Imre: Krisztológiai fenségcímek a szinoptikus evangéliumokban
Az üdvösség témája igen jelentős a Zakeusról szóló elbeszélésben is (19,1-10). Zakeus házába betérve Jézus kijelenti: ״Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia" (19,9). Az ״üdvösség" (sótéria) magával Jézussal azonos. Nem hagyható ugyanis figyelmen kívül az 5. verssel való párhuzam: ״Zakeus, jöjj le ha- mar, mert ma a te házadban kell megszállnom." ״Ma a te házadban kell megszáll- nőm" ugyanazt a valóságot jelzi, mint a ״ma üdvösség köszöntött erre a házra". Jé- zus betértével az üdvösség tért be Zakeushoz. Igen jelentős az elbeszélés végén olvas- ható jézusi mondás is: ״Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megment- se (sósai), ami elveszett" (19,10). A mondás igazában túlmutat Zakeus történetén, hi- szén nemcsak ezt az egyetlen esetet, hanem Jézusnak a bűnösök iránt mindenkor megmutatkozó különleges figyelmét és nyitottságát magyarázza meg. A mondás ha- sonlít a Mk 10,45-ben olvasható mondáshoz, amelyet egyébként Lukács nem vett be evangéliumába. Egyes exegéták szerint a szóban forgó mondat éppen a Mk 10,45-öt helyettesíti, s Lukács szótériológiai felfogását jelzi: Jézus egész életének szótériológiai jelentősége van. Jézus nemcsak a halálával váltotta meg az embereket, hanem egész földi működése folyamán a bűnösök ״megmentésén" fáradozott.58 3. Isten Fia Az Isten Fia fenségeim használatában nem mutathatók ki lényegileg új szempont- ok, sajátos hangsúlyok azonban vannak. A pogány százados hitvallását kivéve Márk kulcsszövegei mind megtalálhatók, Mátéval pedig a kísértés-elbeszélés (4,1-13) és Jé- zus magasztaló imája (10,21-24) közös. Ez utóbbinál a Lukács által szerkesztett be- vezető mondat az érdekes: ״Abban az órában Jézus felujjongott a Szentiélekben, s ezt mondta" (10,21). Jézust tehát az imádságban, az Atya iránti bensőséges megnyilat- kozásban is a Szentlélek vezeti. Jézus istenfiúsága a harmadik evangéliumban is szorosan kapcsolódik a Szentlélek- tői való fogantatáshoz. Az angyali üdvözlet jelenetében (1,26-38) Mária kérdésére az angyal kijelenti: ״A Szentlélek száll rád s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is Isten Fiának fogják hívni" (1,35). Kiemelendő, hogy mind a főnevek (״Szentlélek" - ״Magasságbeli ereje"), mind pedig az igék (״rád száll" - ״be- borít árnyékával") párhuzamban állnak egymással, s ugyanazt jelentik. A mondat ér- telme ennélfogva: a Messiást Isten teremtő Lelke hozza létre Mária méhében.59 Jézus ennélfogva - az ószövetségi és korabeli zsidó felfogástól60 eltérően - nem adopció által, hanem Istentől való eredete miatt Isten Fia. A másik két szinoptikussal szemben Lukács erőteljesebben emeli ki Jézus istenfiú- ságát a főtanács előtti kihallgatás jelenetében (22,66-71). Míg Márknál (14,61) és Má- ténál (26,63) a Jézushoz intézett kérdésben a ״Messiás" és az ״Áldott (Isten) Fia" fenIsten üdvösségét" (Lk 3,6). Ez az idézet is jól visszatükrözi Lukácsnak azt a meggyőződését, hogy a Jézus által hozott üdvösség minden ember számára nyitva áll. 58 Vö. ERNST, Das Evangelium nach Lukas, 347; SCHNEIDER, G., Das Evangelium nach Lukas II, Gütersloh 19842, 378; GNILKA, J., Theologie, 206. 59 Az 1,35 magyarázatához a kommentárokon kívül vö. LIPTAY - RÓZSA, Krisztus Jézus született, 93- 95; BROWN, The Birth, 311-316; KILGALLEN, J. J., The Conception of Jesus (1,35), Bib 78 (1997) 225-246. 32
