Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Kocsis Imre: Krisztológiai fenségcímek a szinoptikus evangéliumokban
ségcímek egymás mellett, szinonim megnevezésekként szerepelnek, addig Lukács a két címet egyértelműen elkülöníti egymástól. A főtanács tagjai először Jézus messiásvol- tára kérdeznek rá. Jézus közvetett választ ad: lényegében elfogadja a Messiás címet, de a következő kiegészítéssel: ״De mostantól fogva az Emberfia a hatalmas Isten jobbján fog ülni" (22,69). A főtanács ezután az istenfiúság kérdését veti fel, amelyre Jézus, szintén közvetett módon, igenlően válaszol: ״Ti mondjátok, hogy én vagyok" (22,70). Jézus és a főtanács párbeszédében jól kifejezésre jut a Lukács-evangélium krisztológiá- jának a lényege: Jézus a földi élete folyamán mindvégig Isten Fia volt, s mint Isten Fia kapta meg a szenvedése és a feltámadása után a messiási hatalom teljességét - az Em- berfia pozícióját - Isten jobbján. 4. Emberfia - Úr Az Emberfia cím alkalmazása hasonlít ahhoz, amit a másik két szinoptikusnál megfigyeltünk. Lukácsnál is hangsúlyos, bár nem olyan mértékben, mint Máténál, az Emberfia bírói tevékenysége. A harmadik evangéliumban két eszkatologikus beszéd is olvasható (17,22-37; 21,5-36), s mindkettőben a készület témája domborodik ki. Az első (ún. ״kis eszkatologikus") beszéd után nem sokkal olvassuk a figyelmeztető kér- dést: ״De vajon amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?" (18,8). A második (״nagy eszkatologikus") beszéd pedig ezzel a buzdítással zárul: ״Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmenekülhessetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia előtt" (21,36). Lukács evangéliumában is igen gyakori az Úr (kürios) fenségeim. Először Jézus születésének elbeszélésében szerepel a Messiás és az Üdvözítő címek mellett: ״Ma szü- letett nektek az Üdvözítő Dávid városában, ő a Messiás, az Úr" (2,11). A fenségeim je- lentősége akkor tárul fel igazán, ha figyelembe vesszük, hogy Lukács a kürios szót gyakran Isten megnevezéseként használja. Ez főleg a gyermekségevangéliumra érvé- nyes.60 61 A kürios mint Isten megnevezése a Szeptuaginta hatásának tekinthető, hiszen a görög fordítás a JHWH nevet következetesen a kürios főnévvel fordítja.62 Lukács az- zal, hogy a fenségeimet Isten mellett Krisztusra is alkalmazza, Jézus természetfölötti valóságát, vagyis istenségét juttatja kifejezésre. 60 Erről fentebb a Mk 14,61-gyel kapcsolatban szóltunk már. 61 Vő. 1,11.38.47.66.68:2,9.15.24.26.39. 62 Vö. FOERSTER, W. - QUELL, G., Art. kürios, ThWNT III, 1038-1094, főleg 1081-1082; CULMANN, 0.,Az Újszövetség krisztológiája, 182-186; HAHN, E, Christologische Hoheitstitel, 71 és 462. Olyan vélemény is van, hogy a kürios csak a Szeptuaginta keresztény kézirataiban lett Isten neve. Eredetileg a fordítók egyszerűen átírták (mégpedig héber betűkkel) a JHWH tetragramot. (Vö. FITZMYER, Luke I, 201.) Tagadhatatlan, hogy léteznek kézirattöredékek, melyekben ilyen átírás szerepel. Mégsem tekinthető bizonyítottnak, hogy a kürios Isten megnevezésére csak a keresztény korból való. Az Újszövetségben ugyanis sok olyan idézet található (főleg Lukács kettős művéíjen és a Zsidókhoz írt levélben), melyek egyértelműen a Szeptuagintából valók. Ezekben az idézetekben pedig következetesen a kürios szerepel Isten neveként. Emellett az sem mellékes szempont, hogy Istennek Úrként való megszólítása (a mara, illetve adón formában) a palesztinai zsidóságban is ismert volt (Vö. HAHN, E, Christologische Hoheitstitel, 462). Ezért nem fogadható el BULTMANN, R. (Az Újszö- vétség teológiája, Budapest, 1998, 113) álláspontja sem, mely szerint a kürios megnevezés Krisz- tusra kizárólag a hellenizmus hatásának köszönhető. 33
