Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Kocsis Imre: Krisztológiai fenségcímek a szinoptikus evangéliumokban
szempont, hogy Jézust mindig a tanítványok vagy a Jézus iránt nyitott személyek szólítják meg az ״Uram״ formulával, az ellenfelek vagy a kívülállók a ״Mester" (rab- bi, illetve didaskale) formát használják. Különösen is tanulságos az utolsó vacsorának az a jelenete, amelyben Jézus arról szól, hogy egyik tanítványa el fogja őt árulni. A tanítványok erre a következő kérdéssel fordulnak Jézushoz: ״Csak nem én vagyok az, Uram?" (26,22). Júdás kérdése ellenben így hangzik: ״Csak nem én vagyok az, Rab- bi?" (26,25). Ugyancsak jelentős annak figyelembe vétele, hogy az ״Uram" többször a végítéle- tét végrehajtó Emberfia megszólítása. A hegyi beszéd végén Jézus a hamis prófétákra váró ítéletről, illetve ezek védekezéséről szól: ״Sokan mondják majd nekem azon a na- pon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk démo- nokat, s nem a te nevedben tettünk sok csodát?" (7,22). Az utolsó ítéletről szóló le- írásban pedig ez a kérdés hangzik el: ״Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked?" (25,37.44). Az Emberfia és az Úr kö- zötti azonosság egyértelmű az éberségre való buzdításnál (24,42-44), amelynek első és utolsó mondata tartalmilag majdnem megegyezik: ״Legyetek tehát éberek, mert nem tudjátok, mely napon jön el Uratok" (24,42). ״Legyetek tehát készen ti is, mert amelyik órában nem gondoljátok, eljön az Emberfia" (24,44). Az ״Uram" megszólítás tehát nem egyszerű udvariassági formula, hanem Jézusnak mint az egyház alapító- jának, Urának és eljövendő ítélő bírájának kijáró fenségeim. 5. Összegzés A Máté evangéliumában található fenségcímek szorosan kapcsolódnak a könyv fen- tebb említett teológiai témáihoz. A Messiás és a Dávid Fia címeknél főleg az Ószövet- séggel való kapcsolat (az ószövetségi ígéretek beteljesítése) domborodik ki. ״Jézus az Izraelben fellépő Dávid fia. Az üdvösségre vonatkozó reményeket teljesíti be, főleg a beteggyógyításokban. Am nem lehet őt a zsidó várakozás szűk kereteibe zárni."42 Az Isten Fia fenségeim is összefüggésbe hozható a ״beteljesedés" témájával. Jézus mint Is- ten szeretett Fia az Úr Szolgájának küldetését valósítja meg: csendesen és szelíden or- vosolja az emberi nyomorúságot. Emellett éppen a fiúsága, az Atyával való egyedül- álló szeretetközössége következtében mindenki mást felülmúló kinyilatkoztató és üd- vösségközvetítő. Jézus mint a Fiú teszi teljessé a Törvényt és a Prófétákat (5,17), va- gyis az Ószövetségben adott kinyilatkoztatást. Ugyanakkor feltámadása után megdi- csőült Fiúként kíséri egyházát, amely a kinyilatkoztatás továbbadására és egyetemes- sé tételére kapott megbízatást. Az Emberfia és az Úr megnevezéseknél az ekkléziológiai vonatkozás a leghangsúlyosabb. Az egyház tagjainak abban a tudatban kell kérész- tény küldetésüket teljesíteniük, hogy Krisztusnak mint teljhatalmú Emberfiának és Úrnak a szolgálatában állnak, s erről a szolgálatról a parúziakor számot kell majd ad- niuk. « SCHNACKENBURG, R., Die Person Jesu, 124. 27 =
