Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Kocsis Imre: Krisztológiai fenségcímek a szinoptikus evangéliumokban
III. Lukács evangéliuma Mátéhoz hasonlóan Lukács is forrásként használta fel Márk evangéliumát és a Be- szédgyűjteményt. Emellett igen sok a saját (Lukács által felkutatott) anyag, amely az evangéliumnak kb. a felét teszi ki. A nyilvános működés bemutatásánál Márk mene- te a mérvadó, s Lukács ebbe illeszti be, többnyire különállóan (tömbszerűen) a nem Márktól vett anyagot. A Márk-féle menetet a harmadik evangélista kétszer szakítja meg hosszasabban: 6,20-8,3 (״kis betét"), illetve 9,51-18,14 (״nagy betét"). Ez utób- bi majdnem teljesen a jeruzsálemi útról szóló beszámolónak felel meg. Tagadhatatlan, hogy Lukács tudatosan Jeruzsálemre összpontosítva mutatja be Jézus működését. Az evangélium nyilvános működésre vonatkozó főbb szerkezeti egységei is ezt tükrözik vissza, hiszen a nyilvános működés három részre osztható fel: Jézus tevékenysége Galileában (4,14-9,50) - Jézus útja Jeruzsálembe (19,27-24,53) - Jézus Jeruzsálem- ben (19,28-24,53).43 A Jeruzsálemre való irányultság szoros kapcsolatban áll Lukács üdvtörténeti szemléletmódjával, amelynek lényege az üdvösség történelmének szaka- szókra osztása (Izrael korszaka, Jézus ideje, az egyház időszaka).44 Az üdvösségre vo- natkozó ószövetségi ígéretek túlnyomórészt Jeruzsálemhez kapcsolódnak. Ezért üdv- történeti szükségszerűség, hogy Jézus Jeruzsálembe menjen, és ott teljesítse be azt, ami róla ״meg van írva" (24,26.46). De az is üdvtörténeti szükségszerűség, hogy Je- ruzsálemben jöjjön létre Isten új népe, az egyház, amelynek feladata, hogy a Szentlé- lek vezetésével ״a föld végső határáig" tanúságot tegyen Jézusról (ApCsel 1,8).45 Lukács evangéliumában főleg Jézusnak a társadalom peremére szorult, megvetett és jogfosztott személyek iránti irgalmas szeretete domborodik ki. Ezt részben az Isten irgalmáról szóló példabeszédek (13,6-9; 15,1-32; 18,9-14) jelzik, részben pedig azok az elbeszélések, melyekben Jézus bűnösökkel (7,36-50; 19,1-10), asszonyokkal (8,1- 3; 10,38-42) és idegenekkel (17,11-19) találkozik, illetve elismerően szól róluk (10,25-37). Az evangélista ugyanakkor az elkötelezett Krisztus-követés fontosságát is kiemeli. A harmadik evangéliumban Jézus kemény szavakkal ostorozza a gazdagokat, akik földi eszközökkel kívánják biztosítani életüket (vö. 12,13-21; 16,19-31), a tanít- vány okát pedig óvja a kishitűségtől, illetve bátor hitvallásra buzdítja (12,1-12; 21,12- 19). Lukács kedvenc témájának tekinthető még az imádság is: ő az imádkozok példa- képeként mutatja be Jézust, aki életének minden fontosabb eseménye előtt imádkozik (3,21; 9,18 stb.). Emellett a Szentlélek szerepét is kiemeli, főleg a gyermekségtörténet- ben (1,15.34.41.67 stb.) és Jézus nyilvános működésének elején (4,1.14.18). 43 A szerkezettel kapcsolatos kérdésekhez vö. GEORGE, A., Études sur Toeuvre de Luc, Paris 1978, 15- 41: FITZMYER, J. A., The Gospel according to Luke I, New York 1981, 91-97.134-142; PENNA, Letture evangeliche, 148-151. 44 Lukács üdvtörténeti szemléletmódjához és az evangélium teológiájához a 3. jegyzetben említett műveken kívül vö. CONZELMANN, H., Die Mitte der Zeit. Studien zur Theologie des Lukas, Tübin- gen, 19645; FITZMYER, J. A., Luke I, 143-270; BOVON, E, Luc le théologien, Geneve 19882; ERNST, J., Lukas. Ein theologisches Portrait, Düsseldorf 19912; GNILKA, J., Theologie, 196-225. 45 Erről a tanúságtételről Lukács az Apostolok Cselekedeteiben számol be, amely az evangélium folytatásának tekinthető, s amely krisztológiailag szintén igen jelentős. Erre a könyvre azonban nem kívánunk részletesen kitérni. Csak akkor hivatkozunk rá, amikor az evangélium megértéséhez mindenképpen szükséges. 28
