Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Kocsis Imre: Krisztológiai fenségcímek a szinoptikus evangéliumokban
nemzeti-politikai Messiás eszméjén: ״És látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég felhőin" (15,62). Jézus úgy mutatkozik be, mint aki is- teni teljhatalommal bíró uralkodóként fog megjelenni, hogy ítéletet tartson az embe- rek felett, azok felett is, akik most halálra ítélik őt. A kijelentés két ószövetségi szöveg- re is utalást tartalmaz. A Dán 7,13-ban az ég felhőin megjelenő Emberfiáról, a Zsolt 110,1-ben pedig az Isten jobbján helyet foglaló messiáskirályról van szó. A mondás- ból világosan kiderül, hogy Jézus messiási uralma transzcendens, s nem szűkíthető le földi keretekre. A szövegkörnyezet alapján nem kétséges, hogy a messiásvolt össze- függ a szenvedéssel. Éppen a szenvedése és halála által jut el ő Isten jobbjára, vagyis a transzcendens uralomra. 2. Emberfia Az ״ember fia" megnevezés, amely az Ószövetségben általában az ember körülírá- sára szolgál, Dániel könyvében (7,13-14) és a zsidó apokaliptikus iratokban13 kap spe- ciális értelmet. Alapvetően a hatalom és a dicsőség gondolata kapcsolódik hozzá: az Emberfia a végidőben fog megjelenni, hogy ítéletet tartson a gonoszok felett, az iga- zakat pedig az örök és egyetemes uralmának részeseivé tegye.14 A Márk-evangéliumban olvasható Emberfia-mondások egyik csoportja ennek a vá- rakozásnak a szemléletét tükrözi vissza. Jézust mint eljövendő Emberfiát hirdeti meg, aki a parúziakor ״felhőkön nagy hatalommal és dicsőséggel" (Mk 13,26) fog megje- lenni (vö. 8,38; 14,61). Néhány mondásban az Emberfia cím Jézus földi működésével kapcsolatos: ״az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani" (2,10); ״Ezért az Emberfia ura a szombatnak is" (2,28). A hangsúly ezekben a mondásokban éppen a földön gyakorolt hatalmon van. Az Emberfia teljhatalma tehát nemcsak a parúziakor nyilvánul majd meg, hanem Jézus földi működésében is megtapasztalha- tó, amikor közvetíti a bűnök bocsánatát és a szombattal, valamint más alapvető kér- désekkel kapcsolatban meghirdeti Isten kötelező érvényű akaratát. 13 Két irat emelhető itt ki: Hénok könyve (Kr. e. II-I. sz.) és Ezdrás IV könyve (Kr. u. 1. sz.). Az Emberfia megnevezés használatához az iménti iratokban vö. COLPE, C., Art. hüios tu antrópu, ThWNT VIII, 422-433; COPPENS, J., Le fíls d'homme vétéro- et intertestamentaire, Leuven, 1983; MÜLLER, K., Menschensohn und Messias: Studien zur frühjüdischen Apokalyptik, Stuttgart, 1991, 279-322; VERMES G, A zsidó Jézus, 209-227. 14 Mivel az Emberfia megnevezés az Újszövetségben - néhány hely (ApCsel 7,56; Jel 1,13; 14,14) kivételével - csak az evangéliumokban fordul elő, s kizárólag Jézus ajkán, aligha lehet kétséges, hogy Jézus ténylegesen használta azt. Mindazonáltal a biblikus kutatásban folytonos vita folyik arról, hogy Jézus szóhasználatában mi volt a kifejezés értelme. Egyesek szerint Jézus az Emberfián egy önmagától különböző mennyei alakot értett. A magunk részéről azt a magyarázatot fogadjuk el, amely szerint az Emberfia Jézus ajkán önmagára vonatkozó ״messiási” jellegű megnevezés, amelynek hátterében a Dán 7,13-14 áll. Ennek a nézetnek a képviselői többek között: PESCH, R., Uber die Autorität Jesu. Eine Rückfrage anhand des Bekenner- und Verleugnerspruchs Lk 12,8f par: SCHNACKENBURG, R. (szerk.), Die Kirche des Anfangs (Festschrift für H. Schürmann), Freiburg, 1978, 25-55; KÜMMEL, W. G., Jesus der Menschensohn? Wiesbaden 1984; HAMPEL, V, Menschen- sohn und historischer Jesus. Ein Rätselwort als Schlüssel zum messianischen Selbstverständnis Jesu, Neukirchen, 1990. Az Emberfiával kapcsolatos vita részletesebb ismertetéséhez vö. PESCH, R. - SCHNACKENBURG, R. (szerk.), Jesus und der Menschensohn (Festschrift für A. Vögtle), Freiburg, 1975; VÖGTLE, A., Die 'Gretchenfrage' des Menschensohnproblems. Bilanz und Perspektive, Frei- bürg, 1994; HAHN, F. Christologische Hoheitstitel, 454-460. 17 :
