Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Kocsis Imre: Krisztológiai fenségcímek a szinoptikus evangéliumokban
Az Emberfia-mondásoknak van egy harmadik csoportja is, s éppen ez a legnépe- sebb. Az apokaliptikus körök elgondolásaihoz viszonyítva itt egy teljesen új gondolat jelenik meg: a szenvedés és a halál gondolata. Ebbe a csoportba tartoznak a szenvedés- jövendölések és az utolsó vacsorán elhangzott mondások egy része. Mind a három szenvedésjövendölésnek megvan a maga sajátossága. A második (9,31) a legrövidebb, a harmadik (10,33) a legrészletesebb, teológiailag viszont az első a legkidolgozottabb. ״Az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad" (8,31). Mindenekelőtt az elvetés gondolata hang- súlyos. Az ״elvetni" ige arra zsoltárversre emlékeztet, amelyet az Újszövetség szerzői gyakran idéznek, s amely a gonosz szőlőművesek példabeszéde után is olvasható: ״A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett" (Zsolt 118,22). Az is fontos szem- pont, hogy Jézus elvetése Isten akaratának felel meg. Ezt a ״kell" (dei) szócska jelzi, amely a Biblia - főleg az apokaliptika - nyelvén Isten előre elhatározott tervét juttatja kifejezésre. Mindegyik szenvedésjövendölés a feltámadás meghirdetésével fejeződik be. A feltámadás adja meg az előzőekben felsorolt megpróbáltatások végső értelmét. Más- felől az is kifejezésre jut, hogy az Emberfia halála szükségszerű feltétele a feltámadás- nak. Az Emberfia számára a szenvedésen és a halálon keresztül vezet az út a dicsőség- be, amely a feltámadással valósul meg, s a parúziakor lesz mindenki előtt nyilvánva- ló. Jól kifejeződik ez a főtanács előtti jézusi kijelentésben (14,62), amelyről már szól- tunk. A szenvedéssel kapcsolatos Emberfia-mondások között sajátos helyet foglal el a Mk 10,45: ״Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért." A mondás végén egyértelmű utalás van a Deutero-Izajás által meghirdetett szenvedő Szolgára (íz 53,10).15 Az is érdekes, hogy a mondás Jézus egész életét átfogja. Jézus egész élete - beleértve a földön való hata- lomgyakorlást (a bűnök megbocsátását és Isten akaratának meghirdetését) - szolgá- lat: másokért való élet, proegzisztencia.16 Ennek a betetőzése és utolsó kifejezése az, amikor Isten üdvözítő akaratát teljesítve életét áldozza az emberekért. 3. Isten Fia A fenségcímek közül Márk számára ez a legjelentősebb.17 Az evangélium kulcshe- lyein szerepel. Már az evangélium első mondatában (feliratában) megjelenik, bár itt szövegkritikai bizonytalanság áll fenn. Az Isten Fia megnevezés ugyanis hiányzik az 15 A szenvedő Szolgáról szóló énekhez vő. RÓZSA H., ״Igaz Szolgám sokakat megigazulttá tesz, és ő hordozta bűneiket" (íz 53,11), Teológia 32/3-4 (1998) 43-65. 16 A ״proegzisztencia" kifejezést Jézus földi életének jellemzésére H. Schürmann német biblikus hasz- nálta előszeretettel. Vö. SCHÜRMANN, H., Jesus. Gestalt und Geheimnis, Padernborn, 1994, 286- 315. 17 A fenségeim hátteréhez az Ószövetségben és a judaizmusban, valamint ősegyházi használatához vö. SCHWEIZER, E., Art. hüios, ThWNT Vili, 367-392; HENGEL, M., Der Sohn Gottes, Tübingen, 1975; MUSSNER, E, Ursprünge und Entfaltung der neutestamentlichen Sohnes-Christologie: SCHEFF- CZYK, L. (szerk.), Grundfragen der Christologie heute, Freiburg 1975, 77-113; CULMANN, O., Az Újszövetség krisztológiája, 250-254; HAHN, E, Christologische Hoheitstitcl, 280-333. —— 18
