Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 3-4. szám - Rózsa Huba: Az Ószövetség szociális törvénykezése a Deuteronomiumban (I. rész)
A Deuteronomium annak az izraelita társadalomnak képét rajzolja meg, amelynek szervezetében és az ezt biztosító jogalkotásában fokozottan érvényesül a szociális igazságosság. Olyan törvények sorát találjuk benne, amelyeknek a rendelkezéseit ősz- szességükben modern szóhasználattal szociális hálónak is nevezhetjük. Amikor tehát a szociális igazságossággal foglalkozunk, és azt keressük, hogy mit mond számunk- ra e témában a bibliai kinyilatkoztatás, akkor különleges figyelmet kell fordítanunk az Ószövetség tanítására, elsősorban annak jogi hagyományára. A jogi szövegeket a Biblia jelenlegi kánoni formájában a mózesi könyvekben, a Pentateuchusban találjuk. Közülük jelentőségben és terjedelemben három nagy tör- vénykorpusz emelkedik ki: a Szövetség könyve (Ex 20,22-23,33), a deuteronomiumi törvény (Dt 12-26) és a Szentség Törvénye (Lev 17-26). Témánk szempontjából a deuteronomiumi törvény a legjelentősebb és az izraelita törvénykezés legkiemelkedőbb összegzése. A Deuteronomium kánoni formája A Deuteronomium a bibliai kánon jelenlegi beosztásában Mózes ötödik könyve, le- zárja a világ teremtésével kezdődő és Mózes halálával végződő ún. Pentateuchus- elbeszélést. Ebben az összefüggésben a Deuteronomium Mózes utolsó napjának elbe- szélése, noha elbeszélő szövegek az egész műben csak elvétve találhatók1. Az elbeszé- lő elemek többnyire csak arra a megjegyzésre szorítkoznak, hogy Mózes összehívta Izrael népét, s ezt és ezt a beszédet mondta neki (1,1; 5,1 stb.). A számszerűen csekély elbeszélő elemtől eltekintve a Deuteronomium irodalmi for- mája szerint Mózes beszédeinek gyűjteménye. Egyetlen, s egyben főszereplője Mózes, aki elvezette Izraelt Moáb pusztájáig, egészen a Jordán folyóig. Isten döntése alapján azonban nem léphet a megígért földre, s meg kell halnia, mielőtt a nép átkel a Jordá- non. Ennek tudatában az ígéret földjének határán még egyszer összehívja Izraelt és be- szédeket intézve hozzá, megadja a végső utasításokat, amelyeknek megtartása az ígé- rét földjén letelepedő nép életének és jólétének biztosítása. A Deuteronomium törzse négy beszédből áll (1-4; 5-28; 29-32; 33)1 2. A második be- széd (5-28) az egész mű gerince, amelynek középpontjában áll a törvényekből és jogi előírásokból álló korpusz, az ún. deuteronomiumi törvény (12,1-26,16). Tartalmát tekintve törvények, amelyeknek első része szociális utasításokkal átszőve a kultuszra 1 Dt 4,41-43; 31. fejezet néhány verse; 34. fejezet Mózes haláláról és temetéséről. 2 A beszédgyüjtemény szerkezetéhez eligazítást nyújt az a négy felirat, amely négy részre - négy beszédre - tagolja a könyvet. Ezek a feliratok egyúttal jelzik a feliratokat követő szövegek tartalmát, és hozzájuk kapcsolódnak egészen rövid eligazítás formájában a címzettek, a történeti vagy egyéb körülmények említése. A feliratoknak alárendelődnek egy-egy szakaszon belül a beszédek bevezetései (1,5(;5,1(;29,1; 33,2 ), vagy más feliratok (4,45; 6,1; 12,1). A négy felirat szisztémája nem terjed ki a Mózes halálára vonatkozó szakaszokra (32,48 - 52; 34) és a 27. fejezetre. A 27. fejezet későbbi kiegészítés, utasításokat ad egy Nyugat-Jordániában tartandó kultikus cselekményre. A Mózes halálával kapcsolatos szövegeken a Papi-írás nyelvi jellegzetességei ismerhetők fel. A Mózes haláláról szóló 34. fejezet elbeszélő jellegű, és a 32,48-52-vel harmonizált. A 34. fejezet nemcsak a- Deuteronomium, de egyúttal az egész Pentateuchus lezárása is, s a Pentateuchus redakciójának során került jelenlegi helyére. 132
