Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)

1999 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Néhány észrevétel Pázmány filozófiai munkássága kapcsán

5. Az analógia meghatározása a scotistákkal szemben.39 Kétféle analógiát külön- böztetünk meg: az analogia proportionist (ezt képviseli Cajetanus) és az analogia attribuitatist (ezt képviseli Fonseca). Az előzőt Suárez elveti, mert metaforikus jellegű, az utóbbit elfogadja, mivel az esse, amelyben az analógia gyökerezik, részt vesz Isten- ben, sokkal inkább mint az akcidens a szubsztanciában.40

6. Az existentia és az essentia viszonya az ens per se unumban ״distinctio rationis cum fundamento in re" - a létező analóg értelemben összetett.41 A matéria és a forma fizikai összetételt jelöl, ami a fizikai változások alapja; az essentia és existentia viszont metafizikai és hozzátartozik a dolgok létezéséhez, legyenek azok szellemi, vagy anya- gi jellegűek. - A teremtmény egzisztenciáját önmaga határolja körül, önmaga lénye- ge, nincs szüksége ehhez semmi tőle függetlenre.42 Kívülről (extrinsece) viszont Isten szabja meg határait.

7. A transzcendentális relációk (matéria-forma) nem szellemi jellegűek; valóságo- sak; amíg a tárgy létezik, nem szűnnek meg. A forma beteljesíti azt, amihez tartó- zik.43 - A kategoriális relációk (substantia-accidens) lényege az egymásra utaltság; ha egy akcidens megszűnik, nem szűnik meg szükségszerűen a szubsztancia.44 Ameny- nyiben két fogalom olyan tárgyakra irányul, amelyek egymástól függetlenül is létez- hetnek, úgy a két fogalom közti különbség nem az értelemnek, hanem a valóságnak köszönhető.45

39 Uo. 28,3.5: "Tertia sententia negat ens esse aequivocum, vel univocum; et consequenter ait, esse analogum, nomenque entis primario dici de Deo, et secundario de creaturis."

40 0.28,3.11: "Omnis vera analogia proportionalitatis includit aliquid metaphorae et improprietatis... at vero in hac analogia entis nulla est metaphora aut improprietatis." - uo. 28,3.16: "Relinquitur... ut haec analogia... sit fundata in proprio et intrinseco esse habente essentialem habitudinem seu dependentiam a Deo... creatura essentialiter est ens, per participationem ejus esse, quod in Deo est per essentiam et ut in primo et universali fonte, ex quo ad omnia alia derivatur aliqua ejus participatio."

41 uo. 31,1.12: "Tertia opinio affirmat essentiam et existentiam creaturae, cum proportione comparata, non distingui realiter, aut ex natura rei... sed distingui tantum ratione." - uo. 31,13.7: "At vero iuxta nostram sententiam dicendum est, compositionem ex esse et essentia analogice tantum compositionem appelari, quia non est compositio reális, sed rationis." .

42 uo. "esse non receptum in aliquo, non habet unde limitetur; quia neque a receptiva potentia, neque ab aliqua differentia contrahente. Ad hoc uno verbo sufficienter responderi posset, seipsa et ex vi entitatis suae esse limitatum et finitum neque indigere aliquo limitante vel contrahente, in re distincto a seipso, sed intrinsece natura sua esse tantae perfectionis per suam formalem entitatem; extrinsece vero limitari a Deo..."

43 uo. 47,4.2: "hic transcendentalis aspectus non advenit alicui rei jam constitutae in suo esse essentiali, sed est quasi differentia constituens et competens essentiam illius rei."

44 uo. 47,5.2: "ad aliud esse, seu ad aliud se habere, seu aliud recipere." - uo. 47,6.5: "cuius totum esse est esse ad aliud."

45 uo. 7,2.2: "quandocumque duo conceptus obiectivi ita se habent, ut a parte rei, et in individuo separari possint, vel ita ut unum sine alio in rerum natura maneat, vel ita ut realiter disjunguntur, et realem unionem, quam habebant, amittant, signum est inter illas esse majorem distinctionem quam rationis ratiocinatae."

121 :