Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)

1999 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Néhány észrevétel Pázmány filozófiai munkássága kapcsán

az akcidenst, sem Istent, sem a teremtényeket: mindegyiket jelöli, amennyiben meg- egyeznek abban, hogy vannak.30 - Az ens fogalma az ész alkotása: ens rationis.3'1

3. A létezőnek csak három ״tulajdonsága" van (passiones entis): egy (unum), igaz (verum), jó (bonum). Ezek nem adnak hozzá semmi újat a létezőhöz.32 - Az igazság (veritas), amennyiben a megismerés igazságáról van szó, szigorúan véve csak az íté- letben lehetséges.33 34 35•3435׳ Ahhoz azonban, hogy valamiről igaz ítéletet mondhassunk, az igazság alapjának a dologban kell lennie (fundamentum in re).36

4. A ״principium individuationis" kérdésében Suárez véleménye, hogy minden, ami közvetlen létezik, vagy létezhet, egyes és egyedi.37 Scotussal egyetért abban, hogy az egyediség valami tényelegeset hozzáad az általánoshoz, de nem fogadja el a haecceitas- t, ami formálisan különbözik a külön természettől.38 - A principium individuationis is ens rationis.3815

30 Uo.: "nec significat plura ut plura sunt, quia non significat illa secundum quod inter se differunt, sed potius ut inter se conveniunt, similia sunt; ergo signum est huic voci respondere etiam in mente unum conceptum formalem, quo immediate et adaequte concipitur quod per hanc vocem significatur." - uo., 2,2.8: "Dico ergo primo conceptui formali entis respondere unum conceptum obiectivum adaequatum, et immediatum, qui expresse non dicit substantiam, neque accidens, neque Deum, nec creaturam, sed haec omnia per modum unius, scilicet quatenus sunt inter se aliquo modo similia, et conveniunt in essendo."

3ו Uo. 54,1.2: "metaphysicae proprium est agere de ente rationis ut sic."

32 Uo. 3,2.8: "dico primo ens ut ens non posse habere passiones positivas ex natura rei distinctas." - uo.: "passiones entis debent aliquid supra ens, et non possunt addere aliquid positivum; ergo vel positivum, vel negativum rationis."

33 Uo. 8,4.5 : "Respondetur veritatem cognitionis proprie esse in judicio, et quemlibet actum intellectus tantumdem huius veritatis participare, quantum de judicio participat. Nam si attente res spectetur, intellectus nihil vere cognoscit, donec judicet; ergo nec potest esse verus vel falsus in cognoscendo, donec judicet; ergo veritas cognitionis non potest, nisi in judicio."

34 Uo. 8,3.1: "veritatem cognitionis, proprie et in rigore loquendo solum esse in compositione et divisione intellectus, et non in actibus ejus simplicibus."

35 Suárez "veritas iudiciumáról" bővebben: Seigfried, Hans: Wahrheit und Metaphysik bei Suarez. Bonn 1967.

36 Uo. 7,1.4: "quae habet fundamentum in re, et a multis vocatur rationis ratiocinatae... rationis quidem, quia actu et formaliter non est in rebus, sed per rationem fit aut excogitatur; raciocinatae vero, quia non est omnino ex mero opere rationis, sed ex occasione, quam res ipsa praebet, circa quam mens ratiocinatur." - uo. 8,8.11: "res dicitur vera, quia habet esse conforme seu conformabile tali conceptui.”

37 Uo. 5,1.4: "dicendum est, res omnes, quae sunt actualia entia, seu quae existunt, vel existere possunt immediate, esse singulares ac individuas."

38 Uo. 5,2.8-9: "individuum aliquid reale addit praeter naturam communem, ratione cuius tale individuum est, et ei convenit illa negatio divisibilitatis in plura similia. In hac conclusione convenimus cum Scoto..."; "individuum, ut sic, non addit aliquid ex natura rei distinctum a natura specifica, ita ut in ipso individuo, Petro, verbi gratia, humanitas ut sic, et haec humanitas (quod solet vocari haecceitas, vel differentia individuális) ex natura rei distinguantur, et consequenter et afficiant veram compositionem in ipsa re." - uo. 6,1.2: "negamus enim omnem distinctionem, quae in re quovis modo actu esse possit ante mentis functionem." - 1. még: Inaunen, Andreas: Suarez Widerlegung der schotistischen Körperlichkeitsform. In: Gedenkblätter, 123-146. old.; Hoeres, ' .,alter: Wesenheit und Individuum bei Suarez. In: Scholastik, 37. évf. (1962) 181-210. old.

38b DIM 5,2.16: "Individuum addere supra naturam communem aliquid ratione distinctum... sicut separatio naturae communis a differentiis individuis et solum per rationem, ita e converso, quod differentia individuális intelligatur, ut addita naturae communi, solum per rationem."

120 =