Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 3-4. szám - Gárdonyi Máté: A papság reformja a Trienti Zsinaton
nat szempontjából ebben a dokumentumban érhető tetten az a szemléleti fordulat, amely új irányt szabott a már megkezdődött zsinati munkának: a Formula refonna- tionis ugyanis a papság reformját úgy értelmezte, mint az egyházreform kulcsát, a megújulás feltételéül pedig egyértelműen a papnevelés reformját szabta.9 A KLÉRUS ÉLETFORMÁJA A TRIDENTIUM SZÁNDÉKA SZERINT A Tridenti Zsinaton deklarált katolikus papi identitás bázisa - éppen a protestáns doktrína elutasításaként - hangsúlyozottan a szentmise-áldozat bemutatása. A meg- reformált papi életforma további lényeges szempontjai a papi szolgálat ily módon megerősített kultikus karakterére épülnek, mintegy abból nyerik el értelmüket. Hiszen elsősorban az életszentség követelménye az, melyet a pap elé állított a zsinat, s tette ezt azért, mert a pap a Szentség, az Eucharisztia szolgája. A Tridentinum első és második ülésszakán vetették meg a harmadik ülésszak papi identitásra és papnevelésre vonatkozó határozatainak alapjait. 1545—47-ben és 1552-53-ban a papi életforma megújításának kereteként először a klérus fegyelmének helyreállítását és a katolikus szentségtan tisztázását célzó kánonok születtek meg. A nagy témák, amelyeket ekkor kifejtettek a reform ügyében: az igehirdetés és tanítás, mint az Egyház küldetésének lényeges része; a hatékony lelkipásztorkodást lehetővé tevő rezidencia; illetve az egész trienti reform bázisául szolgáló püspöki hatalom és fe- lelősség kérdése.10 Ami a papnevelés trienti megújítását illeti, a szakirodalom a szeminárium-modell intézményi előzményének a veronai székesegyház iskolát és a jezsuita kollégiumokat tartja, míg a Cum adolescentium aetas kánon szövegszerű előfutára az 1556-os Ion- doni zsinat azonos tartalmú határozata. Nem hanyagolhatjuk el azonban a fél évszá- zaddal korábbi spanyol egyházreform hatását a papi identitás megalapozása tekinte- tében. Hiszen a spanyol teológia volt az, amely erőteljesen védelmezte a szentmiseál9 A Formula reformationis keletkezésének hátteréhez: Acta Reformationis Catholicae Ecclesiam Germa- niae concernentia saeculi XVI. Die Reformverhandlungen des deutschen Episkopats von 1520 bis 1570. hrsg. von G. Pfeilschifter. 3 Bde. Regensburg, 1959; CARRO, V D., El Maestro Fr. Pedro deSoto O. P. (Confesor de Carlos V) y las Controversias Politico-Teologicas en el siglo XVI. 2 tomos. Sala- manca, 1931-1950; LIPGENS, W., Kardinal Johannes Cropper (1503-1559) und die Anfänge der katholischen Reform in Deutschland. Münster, 1951. 10 A Tridentinum egyháztanáról és papi ideáljáról: ALBERIGO, G., L'Ecclesiologia del concilio di Trento, in Rivista di Storia della Chiesa in Italia 18 (1964) 227-242; BÄUMER, R., Das Konzil von Trient und die Erforschung seiner Geschichte, in Concilium Tridentinum. hrsg. von R. Bäumer. Darmstadt, 179. 3-48; DIANICH, S., La teológia delpreshiterato al concilio di Trento, in La scuola cattolica 99 (1971) 331-358; DUVAL, A., Des Sacraments au concile de Trente. Paris, 1985; FAHRNBERGER, G., Bi- schofsamt und Priestertum in den Diskussionen des Konzils von Trient. Wien, 1970; GALOT, J., La caractére sacerdotal selon le concile de Trente. in Nouvelle revue théologique 93 (1971) 923-946; JEDIN, H., Ha creato el concilio de Trento la imagen-modelo dei sacerdote? in Sacerdocio y Celibato. dir. por J. Coppens. Madrid, 1972. 87-103; Jedin, H., Das Leitbild des Priesters nach dem Tridenti- num und dem Vaticanum II. in Theologie und Glaube 60 (1970) 102-124; LORTZ, J., Zur Zielsetzung des Konzils von Trient, in Concilium Tridentinum. hrsg. von R. Bäumer. Darmstadt, 1979. 51-73; MEERSSEMAN, G.-G., II tipo ideale diparrocco secondo la riforma tridentina nelle sue fonti letterarie. II Concilio di Trento e la riforma tridentina. Atti del convegno storico internazionale, Trento 2-6 sett 1963. 2 vol. Roma-Freiburg im Br., 1965. vol. I. 27-44. — —— 112