Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 3-4. szám - Gárdonyi Máté: A papság reformja a Trienti Zsinaton
dozat értékét az Egyház életében, ennek következményeként pedig az életszentség és a kultikus tisztaság (cölibátus) követelményét a pappal szemben. A szeminárium-dek- rétumot ezenkívül a nagy spanyol papnevelő egyéniségek aszketikus gyakorlata is be- folyásolta. A szeminárium-modell előzményeinek értékelésénél azonban szem előtt kell tartanunk, hogy a papnevelés - minden tartalmi illetve gyakorlati változás ellené- re - az Egyház folyamatos tevékenysége volt a kezdetektől, a trienti reform újdonsá- ga tehát nem egyszerűen a papnevelés igényének ״felfedezésében" állt, hanem annak a kor követelményeihez és lehetőségeihez való alkalmazásában.11 A Trienti Zsinat XXIII. ülésén sikerült teljességre törekvő papi ideált megfogalmaz- ni. A klérus reformjának alapja a zsinati határozatokban az egyházi rend szentségére vonatkozó tanítás. A dogmatikai dekrétum középpontjában az a tétel áll, hogy a szentmise-áldozat bemutatása az Egyház legfontosabb tevékenysége, egyúttal a papi identitás konstituálója. Az ordináció szentség, lényeges része a rítussal való kiválasz- tás és a törvényes egyházi küldetés a szolgálatra. További fontos szempont a pap ra- dikális elkülönítése a laikusoktól, az Egyház hierarchikus struktúrájának állítása, vé- gül mint a papi életforma háttere, az életszentség követelménye a klérussal szemben. Az egész trienti reform célja a visszatérés a lelkipásztorkodás eszményéhez. A lelki- pásztori szolgálatnak egyaránt nélkülözhetetlen eleme a szentségkiszolgáltatás, az igehirdetés és a hívekkel való személyes kapcsolat. A pap legfontosabb tevékenysége mindazonáltal a szentmiseáldozat bemutatása Isten népe üdvösségéért. A reform meg- valósulásának garanciájául a zsinat a püspök és papja közötti viszony megújítását szabja. A kléruson belüli familiaritas alapja az elöljáró és az alárendelt kölcsönös egy- másrautaltsága a hatékony lelkipásztorkodás érdekében. A papi életforma reformjának eszköze a szeminárium. A szeminárium szó, mint tér- minus technicus, egyrészt azt az intézményt jelenti, amelyet a megyéspüspök állít fel saját klérusának képzésére, másrészt azt a komplex papnevelési modellt, amely a nö- vendékek egységes szempontú, szellemi, lelki, erkölcsi és egyházfegyelmi képzését tűzi ki célként, elvárva az Egyház kultikus tevékenységébe való intenzív bekapcsolódást.* 12 A szeminárium-modell előfutárairól: GARCIA ORO, J., Cisneros y la reforma del clero espanol en tiempo de los reyos catolicos. Madrid, 1971; GARCIA VILLOSLADA, R., toria dei Collegio Romano del suo inizio (1551) alia soppressione della Compagnia de Gesú (1773). Roma, 1954; LUKÁCS L., De origine collegiorum externorum deque controversiis circa eorum paupertalem obortis, in Archivum Historicum Societatis lesu 29 (1960) 189-245 és 30 (1961) 3-81; SALA BELUST, L., Corrientes espi- rituales espanolas en la épolca del Concilio de Trento, in 11 Concilio di Trento e la riforma tridentina. Atti del convegno storico internazionale, Trento 2-6 sett 1963. 2 vol. Roma-Freiburg im Br., 1965. vol. II. 441-469; SCHMIDT, R, Das Collegium Germanicum in Rom und die Germaniker, Zur Funk- tion eines römischen Ausländerseminars (1552-1914). Tübingen, 1984; SCHRÖTELER, J., Die Erz- siehung in der Jesuiteninternaten des 16. Jahrhunderts. Freiburg im Br., 1940; SPAGNOLO, A., Le Scuole Accolitali in Verona. Verona, 1905. A trienti szeminárium-dekrétumról és az első szemináriumokról: JEDIN, H., L'importanza del dec- reto tridentino sui seminari nella vita della chiesa, in Seminarium 15 (1963) 396-412; MASI, R., Sacerdozio e formazione ecclesiastica nella dottrina e disciplina dei Concilio di Trento, in Seminarium 15 (1963) 413-432; O'DONOHOE, J. A., Tridentine Seminary Legislation. Its Sources and its For- mation. Leuven, 195 7; PELLICCIA, G., La preparazione ad ammissione dei chierici ai santi ordini nella Roma del secolo XVI. Roma, 1946; SÁNCHEZ AL1SEDA, C, La doctrina de la Iglesia sobre Seminarios desde Trento hasta nuestros dias. Desarollo y sistematización. Granada, 1942; TÜCHLE, H., Das Se- minardekret des Trienter Konzils und Formen seiner geschichtlichen Verwirklichung, in Tübinger Theologische Quartelschrift. 144 (1964) 12-30. = 113
