Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: Lex orandi Lex credendi
Többnyire azokkal a dogmákkal kapcsolatban nem, amelyeket valamilyen szélsőséges eretnekséggel szemben fogalmaztak meg. Egyértelműen fogalmaz a XII. Pius pápa Mediator Dei című apostoli körlevele: ״A szent liturgia tehát önmagában véve nem határozza meg és nem tartalmazza kizáró- lagosan a katolikus hitet, csupán arról van szó, hogy jelentős érveket és bizonyságo- kát nyújthat a keresztény hittartalom megismerésére, mivel az Egyház által előadott igazságok állandó nyit megvallását jelenti" (MD 47). Tehát nincs abban semmi rendkívüli, hogy az Egyház mindenkor felhasználta36 és felhasználja a liturgiát mint a hit sajátos forrását, mint ״locus teologicust". Az első te- ológiai módszertan megalkotója, M. Cano (1509 - 1560) művében a liturgia még nem szerepel a teológia forrásai között. Közismert és évszázadokon keresztül használt ״De locis teologicis" című művében felsorolja a ״domicilia argumentorumot", és az általa felsorolt tíz ״lelőhely" között nem találjuk meg a liturgiát. A későbbiekben is a véle- mények ezen a téren elég változóak. Vannak, akik Aquinói Szent Tamást37 követik, de még többen, akik M. Cano véleményét követve nem tulajdonítanak különösebb jelen- tőséget a liturgiának az Egyház hitének a megfogalmazásakor.38 A tridenti zsinatot követő időben, a kontroverz teológiában főként a szentségtanban hivatkoznak gyak- ran a teológusok a liturgiára. Ritkán szoktak azonban hivatkozni a teológusok a meg- előző időszak liturgiájára, és ha idéznek is liturgikus szövegeket a régebb idők liturgi- kus hagyományát használják fel, mint korunkban XII. Pius pápa. A történelmi ta- pasztalat szerint a teológusok és teológiai iskolák esetében előfordult az, hogy letértek a katolikus hit útjáról, a liturgia viszont mindig hűséges maradt a kinyilatkoztatott igazságokhoz. Példaként szolgálhat erre a Szeplőtelen fogantatás dogmája vagy Mária mennybevételének hite. Az igazság kedvéért azt is meg kell azért említenünk, hogy a liturgiatörténet tanú- sága szerint előfordult az is, hogy helyileg és átmenetileg az egyház hitének ellent- mondó liturgikus visszaélések is elterjedtek (például az Eucharisztia konszekrációja már konszekrált ostya érintése által; szentmise a pokolbéli kínok enyhítéséért stb.). A liturgia forrásértéke ettől függetlenül igen komoly. Ez a tény arra is utal, hogy a tra- díció elemei között a liturgia valóban csak egy forrás a többi között; és így a más hit- értelmezési forrásokra való ráutaltság nélkülözhetetlen. Erre is jó példa a Szeplőtelen fogantatás dogmája. A fogantatás ünnepe, melynek kezdetei Keleten a VIII. századra nyúlnak vissza, igen értékes érv volt a dogma elfogadhatósága mellett. Az ünnep tar- talmához, igazi mondanivalójához viszont csak úgy kerülhetünk közelebb, ha a ko- rabeli teológusokat is megkérdezzük.39 36 Vő. SZENNAY A., A hittudomány alapvetése (főisk. jegyzet), Pannonhalma 1995, 138. 37 Vö. középkori teológusok (Szt.Bernét, Duns Scotus és Szt. Tamás) vitája Mária megszentclődéséről. 38 Vitatott müve: TYRELL, G., Lex orandi or prayer and creed, London 1904. 39 NOCENT, A., La liturgie comme point de départ de Ia theol. sacramentelle, in: Seminarium 1991/2, 286. 103 ------
