Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: Lex orandi Lex credendi
Sajnálatos módon egy furcsa jelenséget figyelhetünk meg a szentségtanban. A szentségek természetüknél fogva jelek, amelyek Krisztus akaratából kegyelmet közve- títenek. Ezeket a jeleket az Ószövetség már előre jelezte, Krisztus pedig szentségi rang- ra emelte, az Egyház pedig abban a hitben ünnepli, hogy ezek által a megváltó Jézus folytatja az ő üdvözítő tevékenységét. Ezért az üdvtörténeti eredetű szentségijei isme- rete nélkül nehezen képzelhető el a szentségtan, sőt ebből kellene kiindulnia a szentsé- gekről szóló tanításnak.30 A minimum az, hogy meg kell szüntetni a dikotómiát, a liturgika és a szentségtan merev szétválasztását.31 Vannak olyanok is, akik legszíve- sebben beolvasztanák a szentségtant a liturgikus teológiába.32 Tanulságos és mérvadó lehet számunkra az egyházatyák módszere, akik misztagógikus katekézisükben álta- Iában a szentségi jelből indultak ki. Szent Ambrus módszere a keresztségi katekézisében33, amit részleteiben is megismerhetünk, jó példa erre. ״Közelebb jöttél, láttad a forrást..."34,- mondja Ambrus, - és katekézise a víz jelentésének magyaráza- tával kezdődik. Szt. Ambrus ezért áttekinti az üdvtörténetet, és felsorolja azokat az előképeket, amelyek előre jelzik a keresztvizet. Innen kiindulva születik meg az ő teo- lógiája. Még a liturgikus szövegeket és a szertartás egyes rítusait is felhasználja az igazság kifejtésére. Az alámerítés a halál ״hasonlatosságát" jelenti Krisztussal, a ki- emelés a feltámadás ״hasonlóságát״ jelenti. Ez a látható hasonlóság nagyon jól érzé- kelteti, hogy mi történik a szentségi cselekményben: a ״hasonlóság" (similitudo) elvá- laszthatatlanul magában foglalja a valóságot is. Ugyanez a helyzet az Eukharisztiá- nál: ״Amint az oltárhoz jöttetek, láttátok az oltárra tett szentséget..."35. Itt is szintén a jel a kiindulópont. Ezt követi rögtön a magyarázat. Mert a kenyér átlagos, minden- napi kenyérnek tűnik. Igen, az is az átváltoztatás szavai előtt, de azután a kenyér Krisztus testévé válik. Ebben az esetben is Ambrus áttekinti röviden az üdvtörténetet, s így rámutat arra, hogy az Úr hogyan készítette elő és hogyan hirdette ki az Eukha- risztia alapítását az előképek által. A szentségtan bibliai megalapozása tehát nemcsak a krisztusi alapítás bizonyítását jelenti, hanem azt, hogy figyelembe kell vennünk az üdvtörténetben, a tipológia eseményeiben megmutatkozó liturgikus jeleket, amelyek nélkül érhetetlen a jel mai jelentése. Vannak esetek, amikor a liturgia valóban igazolja az egyes dogmákat, az imádság törvénye a hit törvényét, de nyilvánvaló, hogy a liturgia nem igazolja az összes ״ex cathedra" kihirdetett hittételt. Mint ״teológiai lelőhely" a liturgia elsődleges helyet fog- lal amikor a liturgikus cselekményekről és az egyház belső lelki életéről van szó, és ezen a téren apologetikus és polemikus erőt képvisel az eretnekségekkel szemben. Van- nak azonban olyan dogmák is, amelyeknél a liturgia nem jelent teológiai forrást. 30 MARSILI, S., La liturgia nála strutturazione della teológia, Rivista liturgica 57 (1971) 153-162; Jól megfigyelhető ez a törekvés szentségtani jegyzetében, vö. Punti di teológia sacramentaria, in MARSILI, I segni del mistero di Crísto, Teológia liturgica dei sacramenti, Ed.liturgiche, Roma 1987, 17-125. 31 SZENT AMBRUS, De Sacramentis, I, 9-10; magyar fordítás: Az ősegyházi szentségi élete (szerk.: Kühár Flóris), Budapest 1944, 168-169. 33 Uo, 1,9; 195. 33 Uo., IV, 8; 195. 34 Vö. OPPENHEIM, im., 86-113: Expositio fidei veritatis ex usu liturgico. 35 Szt. Tamásnál a liturgia is a teológia forrásaként szerepel. A Summa Theologicában 57 esetben fordul a liturgiához, mint döntő auktoritáshoz; vö. H. HERING, De loco theologico liturgiáé apud S. Thomam, in Pastor bonus 5, 456-464. 102 -------
