Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A monoteizmus Izraelben
a fogalmi meghatározásnak jegyében juttatta kifejezésre istentapasztalatát, noha a ba- biloni fogságtól kezdve a JHWH-hit ilyen teoretikus formában nyert megfogalmazást. Izrael hitének legősibb és legkifejezőbb megfogalmazását találjuk JHWH egyedüli és kizárólagos tiszteletének igényében, amellyel Izrael tisztelte Istenét. Később a dekalo- gus 1. parancsában kiélezve megfogalmazott kizárólagosság még nem azonos a mo- noteizmus fentebb vázolt fogalmi tartalmával, bár annak alapjait tartalmazza és a ba- biloni fogságtól kezdve a teoretikus megfogalmazás is ebből nőtt ki. Ezért feltétlenül szükséges különbséget tenni JHWH kizárólagos tiszteletének patancsa és a monoteiz- mus között, ugyanakkor rámutatni a kettő szoros összefüggésére Izrael vallásában. Az 1. parancs elsősorban praktikus és nem teoretikus természetű. Célját tekintve alapkövetelése az, hogy Izrael csak és kizárólag JHWH-t tisztelje kultikusan, de nem mondja ki, hogy csupán egyetlen, teremtő, jutalmazó és büntető Isten van. Alapköve- telésében tehát nem zárja ki más istenek létezésének lehetőségét. Az isteneket nem ״lé- tűkben", hanem Izraelhez való viszonyukban tagadja. Azonban világosan kell látni, hogy a kizárólagos tisztelet parancsa nem foglalja magában más istenek létezésének hitét, legfeljebb csak feltételezi azt. Létezhetnek ugyan, de semmit sem jelentenek Izra- el számára. Isten egyetlenségét nem egyedül létező voltával indokolja, hanem azzal, ahogyan övéi felé fordul és követel tőlük. Akik hozzá tartoznak és megtapasztalják se- gítségét (Oz 13,4 köv.), azoktól azt követeli, hogy ő legyen az egyedüli Istenük. Az Is- tenhez való viszony először Izrael számára kizárólagos, s csak később lesz kiterjeszt- ve mindenki számára, ti. JHWH-n kívül nincs más isten (íz 44,6 stb.)14. A kizáróla- gos JHWH-tisztelet (gyakran gyakorlati monoteizmusnak is nevezik) a monolatria egy formájának nevezhető. A monoteizmus és a kizárólagosság parancsa különbségének pontosítására a monolatria, henoteizmus és a gyakorlati monoteizmus fogalmát veszik segítségül. Monoteizmus: csak egyetlen Isten létezik, és kizárja más istenek létezését. Monolatria: az kultikus gyakorlat, amellyel egyed, vagy egy család, vagy nagyobb embercsoport egyetlen Istent tisztel, anélkül, hogy más istenek létét tagadná, vagy azokat tisztelné. A henoteizmus szerint egyetlen istenség létezik, még akkor is, ha ezt hol ennek, hol annak az istenségnek alakjában tisztelik. Vagyis az imádó időlegesen egy meghatáro- zott istenséget tisztel, s mindazt, ami az isteni lényről elmondható, ebbe az istenségbe belevetíti. Henolatria15־: egy meghatározott istenség korlátlan tisztelete. A monoteiz- mus árnyalati megkülönböztetésének eredménye a teoretikus és gyakorlati monoteiz- mus fogalmának használata. A teoretikus monoteizmus más istenek létét tagadja, míg a gyakorlati monoteizmus az idegen istenek hatalmát és tiszteletre való igényét vitatja el. JHWH kizárólagos tiszteletének parancsa, vagy más megfogalmazásban más iste- nek tiszteletének tilalma a képtilalommal együtt Izrael vallásának olyan eredeti karak- terisztikuma, amelyet nem lehet a környező népek körében, vallásaiban megtalálni, 14 SCHMIDT, W. H. : Alttestamentliche Glaube, Neukirchen-VIuyn 19968, 98-99 old. 15 A henolatria fogalmát mint további megkülönböztetést HARTMANN, B. vezette be: Monotheismus in Mesopotamien?: Der Monotheismus im Alten Testament und seiner Umwelt, O. Keel szerk., (BiBe 14) Fribourg, 1980, 49-81, 78 köv. old. 43 =
