Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 1-2. szám - Puskás László: To bee or not to bee
ményezettség az állam részéről akkor főleg a II. világháború következtében bekebelezett, előzőleg hagyományosan görögkatolikus területeken vonatkozott az Ortodox Egyházra) és a Szentszékkel való egység elutasítása, de ezt pl. a Munkácsi egyházmegyében csak a papok egyharmada tette meg 1949-50-ben, miután megyéspüspöküket, Romzsa Tódort, még i947-ben meggyilkolták. A többiek pedig egy egyetemesen ősi keresztény hagyomány jegyében a Vértanú és Katakomba-Egyház nagyon is teljes értékű státusát választották. Ez is bizonyítja, hogy történelmük során nem üresedtek ki Egyházként, a mai rész-vélemények ellenére, másképpen nem is vallhatták volna meg a hitüket ilyen határozottan28. Ha lehetett ebben az időszakban görögkatolikus státus-szimbólumokról beszélni, az legfeljebb csak az agyonfoltozott antimenzion, epitráchelion, barkácsolt kehely, szárított proszforát, megsárgult, esetenként, akár a középkorban, kézzel írott misekönyvet tartalmazó ütött-kopott kisbőrönd lehetett.29 Jóval később, a 80-as évek végétől, amikor a félig elpusztított földalatti Görögkatolikus Egyház hívei, az addig római katolikus vagy ortodox papok által gondozottakat is beleértve (ez utóbbi papok közül többen akadtak, akik egyházközségüket vezetve vagy követve, akkoriban velük együtt kérték a görögkatolikus jurisdikciót) nyilvánosan is megjelentek a hatalom által ez ideig gyakorlatilag egyedül megtűrt, immár zömmel ortodox-szá lett közegben, a tőlük való, már említett meg- különböztethetőség jegyében Jézus Szívé-ábrázolásokat vittek tüntetéseikre, amikor a polgármesteri hivatalok előtt követelték a szabad vallásgyakorlás jogának érvényesítését, jogtalanul elkobzott templomaik visszaadását. Mindezek remélhetőleg némi alapot adhatnak a görögkatolikusok a keleti hagyomány jegyeitől eltérő mozzanatainak megértőbb és türelmesebb kezeléséhez - „amíg a sebek a kölcsönös szeretet jegyében be nem gyógyulnak"30. 28 Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a galíciai görögkatolikus egyházmegyékben a papság négyötöde a presszió hatására már 1945 végén kifejezte beleegyezését az áttérésre és püspökeik bebörtönzése után az ún. 1946-os Lvovi zsinaton ezt meg is tette - azonban ebben oroszlánszerepet játszott egyik legavatottabb és legtekintélyesebb teológus-professzoruk, aki az ortodox hagyományokhoz való visszatérés hangsúlyozott lehetőségeként propagálta a Rómával való egység elvetését és az Orosz Ortodox Egyházzal való egyesülést. 29 Néhai Fedor István atya bőröndkéje 1985 márc. 26-án volt hatóságilag bűnjelként elkobozva a fennmaradt jegyzőkönyv tanúsága szerint, miután a márc. 19-én nála tartott ügyészségi házkutatás során lefoglalták. A pénzbüntetéssel és papi minikönyvtárának elkobzásával zárult eljárás után a KGB a „bűnjeleket" az Ateizmus Múzeumába adta át, annak megszüntetése után ma ezek a Területi Múzeum gyűjteményében találhatók. 30 Vö. 14 jegyzet. A pontosabb fogalmazás igényével jegyezzük meg, hogy az 1945-ben megkezdett nagy üldözésben ezeken a területeken a sebeket nem az Ortodox, hanem a Görögkatolikus Egyházak kapták a hatalomtól, itt de facto az ateista állam orgazdájaként, a helyi Ortodox egyház-szervezet gyarapodott - új hívek tömegével, papokkal és templomokkal. Sajnos ez a mindenki előtt nyilvánvaló bűn mindmáig nincs bevallva, valószínűleg a kárpótlástól való félelem miatt, bár a görögkatolikus hívek készek lennének, nem kis részben már ma is készek arra, hogy a megbocsátó szeretet szellemében lemondjanak róla, tudomásul véve a mai helyzet realitásait. A mindenáron való megbékélés szellemében katolikus oldalon többen egyenesen a tények ellenére kísérelték meg a korabeli ortodox gyakorlat mentegetését a görögkatolikusok vonatkozásában, (vö. pl. E. Ch. Suttner vonatkozó írásai), érzésünk szerint azok ezt a katolikus álláspont gyengesége jeleként értékelik, azaz a kívánt célra, az egységre irányuló párbeszédben ez „egy lépés előre, kettő hátra," ahogy ezt Lenin mondaná. 39
