Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 1-2. szám - Puskás László: To bee or not to bee
Legelőbb is arra kell itt odafigyelni, hogy e közösségek létrejötte és alakulása nem egy teljesen véletlen tény18, netán a társadalmi-gazdasági folyamatok tükröződése az Egyházban, mint felépítményben, ahogy marxista beidegződések nyomán az átvedlés nem éppen irigylésre méltó állapotában levő ex-szovjet történészek és tudós teológusaink még ma is értekeznek a kérdésről, hanem a Gondviselés ügye. Egy ortodox-katolikus apória az egyházjog szférájából: A LG idézett megfogalmazását elemezve természetesen világosan kitűnnek a mai megítélés szerint problematikusabb helyek is, így a latin egyházjog elemeinek megléte mind korábbi, mind mai jogrendjükben és gyakorlatukban19. „Kelet és Nyugat Egyházainak jogukban áll és kötelességük saját külön jogrendjükhöz igazodni, mint olyanhoz, amely saját tiszteletreméltó ősiséggel bír, megfelel a helyi hívek szokásainak és megfelelőbbnek tűnik, hogy a lelkek javára váljon" - a Keleti Egyházakról szóló Dekrétum (5) megállapítása azonban szükségképpen további tisztázást kíván, ami az adott keleti katolikus Egyház és a vele időnként csak nagyon hozzávetőlegesen rokonítható konkrét Ortodox Egyház mai joggyakorlatában kimutatható szakadékok vonatkozásában feltűnően demonstrálhatja akár azt is, hogy az ősi keleti hagyományok tanításbeli előírásainak olykor pont a Görögkatolikus Egyház gyakorlata felel meg jobban, mint ahogy ezt jegyzetünkkel illusztráltuk. (A példát a figyelemfelkeltés szándékával idéztük fel, a mai keleti és nyugati egyházjog ill. gyakorlat beható összehasonlító elemzésével még tartoznak a szakértők). A már említett Baán-tanulmány a Lanne-féle elemzések nyomán két egymástól eltérő, egymást majdhogynem kizáró ekkléziológiát feltételez a II. Vatikáni Zsinat Dekrétumaiban: „az egyiket a Lumen Gentium fejtette ki, a másikat az ökumenikus dekrétumban az ortodox egyházakról szóló, 3. fejezet első része vázolta fel. Az első a teljes és hiteles egyházi közösség egyetlen lehetséges modelljeként törvényesítette az egyesült egyházakat, a másik viszont megtette az első lépéseket egy új ekkléziológiai kutatás felé, amint arra az Unitatis Redintegratio-ban az ortodoxoknak szentelt 3. fejezet első paragrafusának befejezése bíztatott... így a zsinat kétértelmű és ellentmondásos örökséget hagyott hátra. A közvetlen jövőben mindenki azt tarthatta meg belőle, amit jónak látott: a bizonyára tágasabbá és gazdagabbá vált, de alapelveinek merevségében érintetlen nyugati ekkléziológia megerősítését, vagy, éppen ellenkezőleg, az ortodox Keletet illetőleg egy új ekkléziológia szilárd alapjait. A következő esztendők gyorsan megmutatták a tisztán látóknak, hogy a jövőben választani kell." Vö. M. BROGI, Роавиток i сучасний стан Схщних Церкот (A Keleti Egyházak fejlődése és mai állapota), in Сопричастя-Communio-Koinonia, 1997/1, 28-33 o., Ungvár-Lviv, Communio- alapítvány ill. Szvicsado, a Ivovi sztudita monostor kiadói részlege, főszerkesztő Puskás László. Pedig mennyire egyszerűbb lenne például, ha a mai orosz ortodox házasságjogi gyakorlat szerint a világi bíróság válóperes határozata egyben a korábbi egyházi házasság semmisségének kimondása és ezzel az újabb egyházilag érvényes házasságkötés alapja is lehetne - vö. CIP1N, Egyházjog, Moszkvai Teol. Akadémia, 1994, 368. o., ill. Az Ortodox pap kézikönyve, IV k. Ili, Moszkvai Patriarchia, 1983, 300. o. 33
