Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 1-2. szám - Puskás László: To bee or not to bee
A tisztánlátás képességének vindikálása nélkül20 két következtetésre juthatunk a fentiek nyomán egyrészt megállapítható, hogy nem létezik az ún. híd-egyházakra, azaz a Görögkatolikusokra vonatkoztatható külön ekkléziológia, azaz mind kevésbé látszik szerencsésnek efféle megjelölésük még költői képként is. A helyi egyházak nem reklámügynökségek, művileg kreált egyesületek, netán missziósrendek egy-egy mégoly fontos feladat megoldására is, amilyen az egyetemes egység munkálása. (Ezért lényegtelen, hogy ma hidat vagy akadályt látunk-e bennük e tekintetben.) Ők ugyanúgy Krisztus titokzatos testét jelentik, a Pünkösd folytatását a földön, a Szentháromság ikonját, a három Isteni Személy teljhatalmú Egyházát21, mint mindegyik valódi és teljes Egyház külön-külön és együttvéve, mint egyetemes azaz Katolikus Egyház. Az Úrtól kapott küldetésük elsődlegesen a gondjaikra bízottakra vonatkozik, hogy „legyenek a föld sója, a világ világossága" (Vö. Mt 5,13-16). Ez létrejöttük, ami nem külső erőszak, hanem az Úr kegyelmére alapozott akarati döntésük nyomán született, és további létük, helytállásuk és tanúságtételük fenntartó oka mindmáig, bár a történelmük során csaknem minden megtörtént velük, hogy eltűnjenek - a Római vagy az Ortodox Egyházba való beolvadásuk vagy akár fizikai megsemmisülésük révén. De fontosabb a következő felismerés, mivel áthidalhatóvá teszi az említett két ekkléziológia között állított ellentmondást - számunkra ezt a teológiába a Florenszkij által bevezetett antinómia-fogalom tette lehetővé. Eszerint a tárgyi két ekkléziológia között (a nyugatinak nevezett, amely unifikáló, piramis-jellegűen hierarchikus és a keleti, amely az Egyetemes Egyház eucharisztikus közösségi jellegét hangsúlyozza, bár természetesen nem tagadja hierarchikus struktúráját, antinómikus viszony áll fenn, azaz logikailag megoldhatatlan ellentmondásban vannak egymással, amit úgy kell tudomásul venni, ahogy az megjelenik, azaz fölösleges és félrevezető, szükségképpen csak félig igaz, ha csak az egyik vagy csak a másik egyháztant részesítjük előnyben. Mindkettő igaz oly módon, hogy csak egymásra utáltán mutatnak rá a lényegre, amelyről szólnak, külön-külön legfeljebb csak a párhuzamos vonalak képzetét kelthetik, melyek tudvalevőleg csupán a végtelenben találkoznak.22 Ezzel a filozófiai eszközzel egyébként a Szentatya közismert, a két tüdővel lélegző Egyházról szóló hasonlata is újabb dimenziót kap, hiszen az egyidejűleg megjelenő kettősség és egység ilyen értelemben ugyancsak klasszikus antinómiának tekinthető. És ahogy a hagyományosan nyugatinak nevezett centralista, piramisszerű ekkléziológia mellett az egyháztan némileg leegyszerűsítve keletinek tartott aspektusai ismét megjelennek a nyugati katolikus egyházi tudatban, (mert ahogy a centralizmus előtérbe kerülésének, úgy az attól eltérő aspektusok háttérbe szorulásának is érthető, és szükségszerű evilági okai voltak az Egyház jelenlétéből kifolyólag a világban, a világtörténelemmel való összefüggések következtében) - úgy megjelenik az egyház intézményes jellege mellett annak eseményszerűsége is, vagy az eucharisztikus egy2° Vö. Lk 11,42,52, Mk 8,13, Mt 23,23 21 Vö. R EVDOKIMOV, Prawoslawie, Varsó, Pax, 1964, 137o. 22 Florenszkij Pavel, Космологические антиномии Канта - Богословский вестник, №4, Москва, 1909, Столп и утверждение истины. Москва, 1914, ismertetés - Lepahin V, Az óorosz kultúra ikonar- cúsága, Szeged, 1992, 21-33. o. Érzésünk szerint a jelzett fogalomkör igen alkalmasnak látszik a katolikus-ortodox párbeszéd legproblematikusabbnak látszó témáinak kezelésére, példának okáért a keleti katolikus Egyházak létét-nemlétét vagy a pápai primátus kérdését említjük. 34
