Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)

1998 / 1-2. szám - Rauber, Karl-Josef: Az egyházzal a jövőbe a Szentlélek vezetésével

tetlen, ahogyan és amit csak akar, megtehet és bármilyen hatást kifejthet. Ha viszont egyszer törvényeket állított fel a maga számára, akkor azokat be is tartja. Erre utal Szent Ágoston, amikor azt mondja: „Isten megteremtett téged beleegyezésed nélkül, de nem akar üdvözíteni közreműködésed nélkül". Ha a Szentlélek a világot Krisztus hasonlóságára akarja formálni, azt nem egyedül teszi, hanem eszközöket használ hozzá: minket, embereket. Bizony, függővé tette magát tőlünk, a mi együttműködésünktől. Ennek fényében kell az Egyház történelmét és az egyházi eseményeket értelmeznünk. Üdvösség csak akkor van, ha egészen a Szentlélek vezetésére bízzuk magunkat, viszont a rossz jut érvényre, ha magunkra támaszkodunk és kivonjuk magunkat az Ő vezetése alól. Ez történik minden egyes alkalommal, amikor tetteink nem viselik magukon a szeretet jelét - hiszen a Szentlélek szeretet -, hanem az uralkodni vágyás, hatalom, intrika, számítás, rosszakarat és megvetés irányítja őket.

Ebben az összefüggésben még mélyebb és iránymutató jelentést nyernek Jézus szavai, amikor azt mondja. „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket". „Arról ismerjenek meg titeket, hogy szeretettel vagytok egymás iránt". A szeretet alázatos és fenntartások nélküli szolgálatban jut kifejezésre. Ezért mondja az Úr: „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon" (Mk 10,45). „Ti úgy hívtok engem: Mester és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az úr és mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek" (Jn 13,13-14). „Közietek azonban ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a ti szolgátok, aki pedig első akar lenni köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek” (Mk 10,43-44). „Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti Tanítótok, ti pedig mind testvérek vagytok" (Mt 23,8). „Aki közületek a legnagyobb, legyen a ti szolgátok" (Mt 23,11).

A szeretet gyümölcse az egység is: a tanítványok egysége Jézus Krisztussal: „Maradjatok bennem és én tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem" (Jn 15,4). Ugyanakkor a tanítványok egysége egymással: „mindnyájan egy legyenek, ahogyan te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem" (Jn 17,21). Ezért írja szent Pál a kolosszeieknek: „Mindezek fölött pedig: öltsétek magatokra a szeretetet, amely a tökéletesség köteléke!" (3,14). Az Efezusi levélben pedig ezt találjuk: „Krisztus a fej, általa az egész test, az összekötő ízek segítségével egybefogva és összetartva, minden egyes rész sajátos tevékenységével gondoskodik saját növekedéséről, hogy felépüljön a szeretetben" (4,16).

Végül a szeretet bizonyítéka az engedelmesség is: „Aki parancsaimat ismeri és megtartja azokat, szeret engem" (Jn 14,21). „Aki nem szeret engem, nem tartja meg szavaimat" (Jn 14,24). „Aki azonban megtartja az ő - vagyis Krisztus - igéjét, olvassuk az első János levélben, abban Isten szeretete valóban tökéletes" (2,5). Ugyanebben a levében találjuk az alábbi igét is: „Fiacskáim! Ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!" (3,18). Az Isten iránti engedelmesség nemcsak az Isten, hanem az embertársaink iránti szeretetet is bizonyítja. Ezért olvassuk ugyancsak az első János levélben: „Arról ismerjük meg, hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük, és parancsait teljesítjük. Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartsuk" (5,2-3). Az a szeretet' viszont, ami a szolgálatban, az egységben és az engedd-