Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 1-2. szám - Rauber, Karl-Josef: Az egyházzal a jövőbe a Szentlélek vezetésével
Teológia 1998. 1-2. szám KARL-JOSEF RÄUBER c. érsek, pápai nuncius Az egyházzal a jövőbe a Szentlélek vezetésével „Az Egyházzal a jövőbe a Szentlélek vezetése alatt", ez a téma, a most következő megfontolások alapjául szolgál. A témaválasztásnak mindenek előtt van egy külső oka: amint Önök is tudják, ezt az évet a 2000. Szentévre való előkészületként, a Szentatya szándéka szerint, különösen is a Szentlélek tiszteletének és imádásának szenteljük. Van azonban egy belső ok is, amit Szent Ágoston a következő szavakkal foglalt össze: „Ami a test számára a lélek, az az Egyház számára a Szentlélek". Értelmetlen lenne az Egyházzal kapcsolatban a jövőre vonatkozó fejlődési irányokról úgy gondolkodni, hogy közben a Szeiitlelket számításon kívül hagyjuk. Ahogy a léleknek a test számára, úgy a Szentléleknek az Egyház számára teremtő, formáló, éltető és rendező funkciója van. Búcsúbeszédében Jézus a Szentlélekről mint Vigasztalóról és Tanítóról beszél: „A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az Atya küld az én nevemben, megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek" (Jn 14,26), és: „az igazság Lelke elvezet majd titeket a teljes igazságra" (vö. Jn 16,13). A Lélek annyira fontos a Jézus által az apostolokra alapozott közösség számára, hogy Jézus megparancsolja: ne menjenek el Jeruzsálemből mindaddig, amíg nem részesülnek „a Szentlélek erejében", aki leszáll rájuk, hogy tanúivá tegye őket „a föld végső határáig". Pál apostol a Galatákhoz írt levelében a Szentléleknek azon adományait emeli ki, amelyek nemcsak az egyes keresztények lelki életét gazdagítják, hanem a fiatal keresztény közösségek életét is alakítaniuk kell. A Titkos Jelenések könyvének első fejezetében Isten Lelke az, aki a hét közösséghez szól, utasításokat ad és figyelmeztet. A Szentlélek így mint az Egyház teremtő elve jelenik meg. Ő az, aki - mint az igazság, a szeretet, az öröm és a béke Lelke - teremti és élteti az Egyházat. A Szentlélek azonban rendező elv is, aki megteremti az Egyház egységét és a szentségek általi gyarapodását. Működése egészen szembetűnő a keresztségben és a bérmálásban, az egyházi rend és a házasság szentségében, a szentmisében az adományok átváltoztatásában, valamint a bűnbocsánat szentségében adott feloldozásban. A „Veni Creator Spiritus" és a „Veni Sancte Spiritus" nemcsak jámbor vágyak, hanem az egész Egyház valódi imádságos felkiáltásai, amelyek beépültek a liturgiába, és a személyekre és tárgyakra az isteni Lélek teremtő, megszentelő és gyógyító erejét hívják le. Korunk egyik teológusától származik a következő megállapítás: „Nemcsak azért várjuk és kérjük a Szentlélek működését, mert szükségünk van rá, hanem azért is, mert neki is szüksége van ránk, emberekre". Isten Lelke az abszolút független, mérhe1
