Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 3-4. szám - Rózsa Huba: "Igaz Szolgám sokakat megigazulttá tesz, és ő hordozta bűneiket" (Iz 53,11)
как" jóvátételi kötelezettségének helyzetébe lépett egészen a jóvátétel tényleges teljesítéséig54 55. Ezt az utóbbi értelmezést tekintjük elfogadhatóbbnak, amely a Szolga életének nemcsak egyetlen mozzanatát, hanem küldetésének vállalásától beteljesítéséig egész életét is figyelembe veszi. A Szolga mások helyett szenved, egyúttal azonban javukra is szenved, vagyis életének odaadása az üdvösség forrása mind központi rész( íz 53,4-6), mind a záró JHWH beszéd (íz 53,llb-12) szerint, s ezzel a Szolga az első dalban kapott küldetése végkifejlethez ér. A záró JHWH beszéd szerint „igaz Szolgám sokakat megigazulttá tesz" (íz 53,11b vö. 12). A „sokakban" az egyetemes, végidőbeli üdvösség valósul meg, és azonosak a Szolga megdicsőülésén megdöbbent királyokkal és nemzetekkel: „éppenúgy fog sok nemzet ámulni rajta, és királyok fogják be szájukat miatta" (íz 52,14)55. Összefoglalás Végső összefoglalásként a következőket mondhatjuk el: Az Ebed JHWH dalok eredetileg önálló egységet alkotnak, s bár jelenlegi kánoni formájukban az íz 40-55 fejezetek összefüggésbe illeszkednek, nem ennek számára készültek. Az Ebed JHWH dalok az íz 40-55 redakciós folyamatának során kerültek e fejezetek összefüggésébe, és a feldolgozás folyamatában bizonyos továbbértelmezésen is átestek. Erre utalnak pl. a dalok azon részei, amelyeket ma a kutatás általában későbbi kiegészítéseknek tekint (42,5-9; 49,7-9, 50,10-11). Ezek az eredeti részekből kiindulva a Szolga küldetését a szolga Izraeléhez közelítik. Az értelmezés módszerében a redakciótörténeti modellt tekintjük mérvadónak, amely a dalokat az íz 40-55 összefüggésében magyarázza, de elfogadja a dalok eredeti önállóságát. A dalok Szolgáját individuumnak tekintjük, aki nem azonos az íz 40-55 szolga Izraeljével. Azt a megoldást fogadjuk el, amely szerint a Szolga végidőbeli ideális üdvösségközvetítő, alakja és üdvözítő művének megrajzolása teológiai reflexió eredménye: a prófétai küldetés és a királyi üdvösségközvetítő, a behelyettesítő szenvedés és a misszió gondolatának egybeötvözése. A Szolga behelyettesítő szenvedése a végidőbeli üdvösség forrása az emberiség számára. 54 Ezt az értelmezést képviseli többek között KNIERIM, R. (Art. „OÖK 'asam" kol. 251-257), HEIKE, H. H. (Bemerkungen zum ASCHAM Begriff, 622 köv. old.), JANOWSKI, B. (Stellvertretung, 89-92 old.). Az 'asam szót „Schuldableistung, Schuldtilgung"-ként fordítják. 55 A „sokak" értelme vitatott. Azok, akik a Szolgát a végidő üdvösségközvetítőjének tekintik az üdvösség egyetemes megvalósulását látják bennük, és a nemzetek, vagyis az emberiség képviselőinek tekintik a „sokakat", míg HERMISSON, H. J. (Der Lohn des Knechtes, 285-287 old.), STECK, Ο. Η. (Aspekte des Gottesknechts in Jes 52,13-53,12, 40 old.), JANOWSKI, (Stellvertretung, 81-92 old.) és RUPPERT, L. (Mein Knecht, 1-17 old.) a „sokakat" Izraelnek értelmezi, beleértve azonban a Szolga szenvedésének egyetemes üdvözítő távlatát: a Szolga küldetése révén JHWH-hoz megtért Izrael a nemzetek üdvösségét is meghozza. 65
