Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 3-4. szám - Rózsa Huba: "Igaz Szolgám sokakat megigazulttá tesz, és ő hordozta bűneiket" (Iz 53,11)
1,2.7.13.15 stb.), Dávid (2 Sám 3,18; 7,5.8 stb.), a próféták (1 Kir 14,18; 15,29 stb., Ám 3,7; íz 44,26), sőt az eljövendő új Dávid, az ideális király (Ez 34,24 köv.; 37,24 köv.; Agg 2,23; Zak 3,8 stb.) is. Ezekiel Izraelt is szolgának nevezi (Ez 28,25: 37,25), hasonlóképpen Deutero-Izajás (íz 41,8; 44,1.21; 45,4), sőt Jeremiás még egy idegen királyt, Nebukadnezárt is (Jer 25,9; 27,6; 43,10). Az íz 40-55 fejezetekben a szolga ("Qih 'ebed) szó 21 alkalommal fordul elő, egy eset kivételével (íz 54,17: ГПГГ 'IDS = JHWH szolgái) mindig egyes számban. A JHWH szolgája (ГПГГ 722': 'ebed JHWH) szókapcsolat csak az íz 42,19-ben fordul elő, a többi esetben is a szolga világosan Istennel ill. JHWH-val áll kapcsolatban (JHWH közvetlenül megszólítja a szolgát: „te szolgám", vagy pedig suffixummal kifejezett az Istenhez való vonatkozás: „szolgám"), azaz JHWH szolgájának értendő. Mindössze az íz 49,7-ben (□'‘PÜQ “DU: uralkodók szolgája) nem áll a szolga Istennel való vonatkozásban. A szolga szó a következő helyeken található az íz 40-55 fejezetekben: 41,8.9; 42,1.192 alkalommal; 43,10; 44,1.2.21.26; 45,4; 48,20; 49,3.5.6.7; 50,10; 52,13; 53,11. A felsorolt esetekben a szolga egyrészt Izraelre ill. Jákobra (41,8.9; 44,1.2.212 alkalommal; 45,4; 48,20;49,3?) vonatkozik, másrészt egy közelebbről meg nem nevezett szolgára, közöttük az Ebed JHWH dalok Szolgájára9 (42,1.19: 43,10; 44,26; 49.3.5.69 10 11: 50.1011: 52,13: 53.11). Ha egybevetjük a szolga terminológia használatát az íz 40-55 fejezetekben, felismerhető, hogy a dalok Szolgája és a szolgának nevezett Izrael között tartalmilag messze menő hasonlóság található. Azon túlmenően, hogy a dalok főszereplőjét (42,1 stb.) és Izraelt (41,8 stb.) egyaránt JHWH szolgájának nevezik, kijelentések egész sora erősíti meg ezt a hasonlóságot. Mint a dalok Szolgája JHWH „választottja" (42,1), „meghívottja" (42,1; 49,1), „JHWH által formált az anyaméhtől kezdve" (49,1.4), és küldetése van a nemzetekhez (42,4; 49,5-6), ugyanígy Izrael is JHWH „választottja" (41,8.9; 44,1; 45,4), „meghívottja" (48,12), JHWH az alkotója, aki már „az anyaméhben formálta" (44,2.21.24; vö. 46,3), s ha kisebb hangsúlyokkal is mint a dalok Szolgájának, de egyetemes missziója van (42,19), hogy JHWH tanúja legyen a népek között (55,4.5. vö. 43,10.12). A dalok szenvedő Szolgájának és a szolga Izrael sorsa között is hasonlóság ismerhető fel. Miként a dalok Szolgáját JHWH szenvedéssel terhelte (50,5 köv.; 53,1 köv.), majd pedig a népek és királyok előtt a szenvedésből dicsőségre emelkedik (52,ISIS), amelyben JHWH megdicsőülni akar (49,3), ugyanígy Izraelt is szenvedés sújtja a fogságban JHWH akaratából (42,24; 43,28), bűnhődésül vétkeiért (40,2; 42,24), de 9 Az aláhúzott versek az Ebed JHWH dalok Szolgájáról szólnak. 10 Az íz 49,5.6. verseket többen Izraelre vonatkoztatják és nem a dalok Szolgájára, minthogy a 49,3 szerint a Szolga Izraellel azonos, és ezzel a verssel kapcsolják össze az 5. és 6. versekben a szolga jelentését (lásd WERLITZ, J., Vom Knecht der Lieder, 4. lábjegyzet; - SIMIAN-YOFRE, H., Art., ,,Όΰ 'abad" ThWAT V. 1005 kok; - Ezzel ellenkező véleményen van SAEBO, M. (Vom Individuellen zum Kollektiven, 119-120 old.) szerinte a 49,3-ban „Izrael" még a Biblián belüli reinterpretáció eredménye, amely a dal eredetileg individuális értelmű Szolgáját Izraellel szándékozik azonosítani, összhangban 49,7-9 versekkel, HERMISSON, H. J. (Izrael und Gottesknecht, 21 old.; Gottesknecht und Gottes Knechte, 62 old.) szerint a reinterpretáció az (individuum) prófétai Szolgát Izraelt képviselő szerepe miatt nevezi Izraelnek. 11 Az íz 50,10 szolgájának kiléte is vitatott. Az íz 50,10 a 3. dal kiegészítése. Egyes kutatók az ösz- szefüggés alapján a dalok Szolgájával azonosítják, lásd SIMIAN-YOFRE, H., Art. „131? 'abaed" 1007 kol. —— 48 =
