Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)

1998 / 1-2. szám - Boda László: A természetes erkölcsi törvény időszerűsége korunkban

Tudjuk, hogy a Kettős Kőtábla első táblája - az első három parancsolat - a köz­vetlenül Isten iránti tartozásunk alapvető kötelezettségét fogalmazza meg, a második tábla pedig az embertársak iránti kötelezettségeket. A Tízparancsolat így lényege sze­rint valláserkölcsi törvény. Összeköti ugyanis a humánum törvényét a divinum törvé­nyével. Ratzinger szerint ez az összefüggés bensőséges. Lényegesen többről van szó, mint arról, hogy a szentírók a második tábla törvényeit mintegy hozzácsatolták a Jah- ve-hithez. Hans Küng a rá jellemző stílusban jelentette ki, hogy a Tízparancsolat „nem az égből pottyant". Valóban nem, de ez nem jelenti, hogy ne volna kinyilatkoztatott, ahogyan azt a Veritatis splendor megfogalmazza.8 Kétségtelen, hogy ránk maradt ré­gészeti szövegek arról tanúskodnak: a Tízparancsolat bizonyos törvényei a fáraók uralta Egyiptomban sem voltak ismeretlenek, még Mózes előtt sem. Ez azonban inkább az emberi „szívbe" oltott természetes erkölcsi törvény hatékonyságának bizonyítéka. Az is érvényes azonban, amit az ószövetségi szentíró Mózes nevében emelkedett öntu­dattal megfogalmaz: „Hol van az a nagy nép, amelynek oly tökéletes parancsai és sza­bályai volnának?", t.i. mint a Tízparancsolat, s feltehetően Egyiptomra gondol (vö. MTörv 4,8). Vagyis a kinyilatkoztatás fényében ezek a - pogány népeknél elszórtan meglévő - erkölcsi életszabályok egyfelől sajátos összegezést nyernek, másfelől az egy igaz Istennel kerülnek bensőséges kapcsolatba. Annyira, hogy az Ószövetség felfogásá­ban: aki súlyosan vét az embertárs ellen, az vétkezik a Szövetség Istene ellen is.9 Ami pedig az eredetileg mindössze három természetes erkölcsi törvény szűkös­ségét illeti, arra nézve feloldhatja az esetleges csalódást, hogy ezek kiegészíthetők, sőt rá is szorulnak a kiegészítésre. Az erkölcsi szemlélet tehát alapelvei tekintetében is fej­lődhet. Az erkölcs „változása" annak organikus kibontakozásban van. Nem olyan vál­tozás ez, amely - Nietzsche fogalmazásával - a „minden érték átértékeléséhez" vezet. Az emberi etikum legegyetemesebb elve különösen tükrözi ezt a maradandóságot: „Tedd a jót, kerüld a rosszat". A fogalom tágas köre azonban még nem határolja el an­nak konkrétabb tartalmát. Ha például Locke filozófiája szerint a „jót" a gyönyörrel, a „rosszat" a fájdalommal azonosítjuk, az alapelv elveszíti etikai jelentését.10 * A termé­szetes erkölcsi törvény egyes elvei azonban kiegészíthetők. Korunk perszonális érzé­kenységű etikai gondolkodásában alapvető életszabály: az emberi személy értékekben való kibontakoztatásának erkölcsi törvénye.11 Ezt deformálja a félremagyarázott „ön­8 9 10 Ld. I. 6. - Küng Christ sem c. munkájában szkeptikus a természetes erkölcsi törvény iránt. Mün­chen, 1976, 532. Indokolatlanul szembeállít, ahelyett, hogy az összefüggésre mutatna rá: (vö. „Wenn Jesus, so kein Naturrechtsethik"). 284. A Tízparancsolat második tábláját a szentírók szerin­te csak a Jahve-hit fennhatósága alá helyezték. A teológiai dialógusban Ratzinger a Dekalogus egyes parancsolatainak szerves egységét vallja az első parancs által. Vö. Prinzipien ehr. Moral, Einsiedeln, 1975. 213. Ld. BODA L.: A keresztény nagykorúság erkölcsteológiája, Bp 1986, Ecclesia, 99. Ld. Biblikus teol. szótár, Róma, 1974, 1255-1261. KECSKÉS E: A bölcselet története, Bp, 1980, SZÍT. kd. 295. A személy értékekben való kibontakoztatása a keresztény lelkiség vonatkozásában mint a tökéletes­ségre való törekvés fogalmazódott meg századokon át. Az „önmegvalósítás" fogalmának erkölcsteo­lógiai integrálása sokak számára sokkolóan hatott. Pedig a szó lélektani eredetű és nem önző énünk, hanem igazi önmagunk megtalálását kívánja segíteni. Ennek ellenére sokan visszaéltek értelmezésé­vel. A német nyelvterület morálteológusai azonban egyöntetűen elfogadhatónak tartják a „molinista" asszociációkat ébresztő szót, de csak a „szeretetbe", a „szolgálatba", ill. „Krisztusba" oltva, tehát mint­egy megszentelt formájában. Még az erősen hagyománytisztelő Hörmann is elfogadja, sőt beiktatja a természetes erkölcsi törvények sorába: „Strebe dein volles Selbst an" (Lexikon der ehr. Moral, 1140.). — 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom