Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: A Szentlélek és a liturgia
ményen van, hogy e rövid imádság szavai a keleti liturgiák epiklézisének felelnek meg nyelvi és tartalmi szempontból is. Hoppe szerint a perferrí (vinni) annyit jelent, mint trasmutari (átváltoztatni), az Angelus (angyal) jelenti a Szentleiket, a sublime altare (mennyei oltár) magát Krisztust jelenti, s így a jube haec perferrí per manus Angeli tűi in sublime altare tuum igazi értelme ez: A Szentlélek által a mennyei oltáron változzon a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé. A másik jellegzetes vélemény az, hogy az epiklézis a „Supplices te rogamus" imádságba volt beleszó've, melyet azonban később kihagytak, s így a mai „supplices" csonka. Ezt azért állíthatjuk, mert a „sup- licelices" elő- és utómondata között nincs kellő gondolati összefüggés. Probst szerint könnyen lehetne rekonstruálni az eredeti szöveget egy epiklézisre jellemző gondolattal.70 Ha összehasonlítjuk a „Quam oblationem" kezdetű imádságot a „De Sacra- mentis" (Szent Ambrus) idevonatkozó részével, a nyelvi elemzés segítségével is látjuk, hogy a római kánonban az alapítás elbeszélése előtti imádság implicite valóban utal a Lélek jelenlétére.71 Az áldozati adomány (oblatio) három jelzője (scriptam, rationa- bilem, acceptabilem) szerepel nemcsak a kánonban, hanem Szent Ambrus művében is.72 Szent Ambrusnál és az ő idejében a rationabilis kétségtelenül a „spirituális" szó értelmében szerepel, mivelhogy ez a görög logikos (vö. 1 Pt 2,2; Rom 12,1). latin megfelelője. így ez a szó Krisztus áldozatának lelki jellegére utal, ami fölülmúlja az ószövetségi áldozatokat. Ez pedig összhangban van a Zsidókhoz írt levél tanításával, amely kijelenti, hogy Krisztus az „örök Lélek által ajánlotta fel magát szeplőtelen áldozatul Istennek" (9,14). Sevillai-i Szent Izidor (f 636) is azt állítja, hogy a szentségek „Isten lelkének láthatatlan működése által" jönnek létre.73 A liturgiára is utalva azt írja, hogy a „hatodik imádság"74 biztosítja, hogy „a szentség mint áldozat megvalósuljon, hogy azt Istennek felajánljuk, illetve megszenteli az adományokat a Szentlélek által, hogy azok Krisztus testévé és vérévé legyenek".75 A IX. század különösen gazdag olyan művekben, amelyekből látjuk, hogy nyugaton is fontosnak tartották a Szentlélek átváltoztatójelenlétét. Legkiemelkedőbb tanú Pascasius Radbertus (f 8 6 5).76 Ő explicit módon is kijelenti: a konszekráció „az oltáron a pap közreműködésével Krisztus szavainak erejében a Szentlélek által megy végbe", vagy rövidebb megfogalmazásban: „virtute Spiritus Sancti per verbum Christi". I. Miklós pápa 860-ban Mihály görög császárhoz írott levelében ezt írja: „Szentlélek megszentelése után Krisztus vére jelenvalóvá lesz".77 70 Supplices te rogamus ....Descendat Domine illa s. Spiritus tűi invisibilis incomprehensibilisque m ajestas, sicut quondam in patrum hostias descendebat, qui et oblationes nostras corpus et sanguinem tuum efficiat,... ut quotquot ex hac altaris participatione... etc. 71 Vö. MARINI A, L'Epiclesi nel Canone Romano, in Eph. Liturgicae 90(1976) 3-4, 258. ™ IV könyv, V, 21. n Etym. VI. 19; PL 82,255. 74 Nem egészen nyilvánvaló, hogy melyik lehet ez a hatodik imádság; valószínűsíthetjük, hogy a kánonon belül egy epikletikus imádságra utal. 7s De eccl. officiis I, 15,3; PL 753. 76 Vö. Liber de corpore et sanguine Domini, PL 1275-1312. 77 PL 119, 778 D 25
