Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: A Szentlélek és a liturgia
rül ki, hogy az ő korában az epiklézis már nagy szerepet játszott a liturgiában, de még nem volt kérdés az epiklézis és a konszekráció viszonya.44 Jeruzsálemi Szent Kürillosz szavaiból pedig már egészen világosan látszik, hogy ő az epiklézisnek konszekráló erőt tulajdonított. Ahol csak beszél a konszekrációról, mindenütt említi az epiklézist. A harmadik müsztagogikus katekézisében kijelenti: „Az eukarisztia kenyere a Szentlélek epiklézise után már nem puszta kenyér, hanem Krisztus teste".45 Az ötödik müsztagogikus katekézisében a szentmise liturgiáját így magyarázza a neofitáknak: kezdődik kézmosással, következik a béke csókja, majd az „Emeljétek fel szíveteket" után a praefatio, melyet a triszágion fejez be. Mindezt megmagyarázva, így folytatja: „Majd, miután ezen szellemi himnuszok által megszente- lődtünk, kérjük az emberszerető Istent, hogy küldje el Szentleikét az előttünk levő adományokra, tegye a kenyeret Krisztus testévé, a bort pedig Krisztus vérévé, mert mindaz, amit a Szentlélek érint, az megszentelődik és átváltozik" 46 Majd pedig a „Szent a szenteknek" fölkiáltás következik, amelyhez Kürillosz a következő magyarázatot fűzi: „A szent a felajánlott adományokat jelenti, amely magába fogadta a Szentlélek leszállását".47 Különös, hogy Kürillosz liturgia magyarázatában a konszekráció szavairól nem is beszél, pedig nyilvánvaló, hogy a liturgiában akkor szerepeltek az alapítási igék. Ez a tény talán arra utal, hogy legfontosabbnak az epiklézist tartotta, mert az egész kánonból csak ezt az egyet magyarázza részletesen az újonnan megke- resztelkedetteknek. A keleti egyházatyák felfogása legtökéletesebben Damaszkuszi Szent János írásaiban figyelhető meg. írásai szerint mind az Úr szavai, mind az epiklézis szükséges az Eukarisztia misztériumának megvalósulásához. így érvel: „Azt mondta: Ez az én testem, ez az én vérem, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre - és feltétlen parancsának hatására ez meg is valósul mindennap az ő eljöveteléig - ahogy az apostol mondja. A Lélekhívó epiklézis pedig, a Szentlélek erejéből, aki megárnyékoz- za ezt a liturgiát, gyöngéd harmathoz hasonlít, amely megtermékenyíti azt. Mert ahogy a múltban Isten a Szentlélek közreműködésével hozott létre mindent, úgy most is a Szentlélek ereje által viszi végbe azt, ami fölülmúlja a természetet és amit csak a hit állíthat". „Ha megkérdezitek tőlem, hogy történik ez, elég annyit tudnotok, hogy a Szentlélek műve, ahogy az Úr testet vett... anyjának véréből. Semmit többet nem tudunk, minthogy Isten igéje igazi, hatékony és mindenható, de működésének módja nem járható út... a fölajánlott kenyér, a bor és víz természetfölötti módon lett Krisztus testévé és vérévé változtatva a Szentlélek leesdése és leszállása folytán."48 El kell ismernünk, hogy a nyugati teológiai hagyományban a valóságos jelenlét létrejöttét inkább a konszekráció szavaihoz, az igéhez kapcsolták. Főként a tridenti zsinatot követő időben a teológusok általános véleménye az volt, amit Schütz Antaligy fogalmaz meg: „dogmatikailag bizonyos, hogy nem az epiklézisben kell keresni az eu- charisztia formáját sem egészben, sem részben."49 Jellegzetes véleménynek tekinthető 44 Sermo de sacerdotio I, 2. 45 Müsztagogikus katekézis III, 3 48 Uo., У 7. V Uo., V,19. 48 De fide orthodoxa I. IV fej. , PG 1140-1145): SCHÜTZ A., Dogmatika 2. köt., Budapest 1937, 514. 21 49
