Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Baán István: Egyesült egyházak vagy testvéregyházak?
lehet szemükre hányni azt az ösztönös ragaszkodást a fennmaradáshoz, amelynek tanúje- lét adják, különösen akkor, amikor tudatában vagyunk annak, hogy közülük nagyon sokan szenvedtek azért, hogy közösségben legyenek Rómával. Többjüknél - s nem is a jelenték- telenebbeknél - olyan sebeket okozott az ortodox anyaegyházhoz való erőszakos visszaté- rítés, amelynek máig sem gyógyultak be. Nem is tőlük kell hogy származzanak azok az uta- sítások, amelyek a létük teremtette kényes problémák megoldásához fognak vezetni. Vég- ső soron ez csak Rómától eredhet. Minthogy a zsinat ebben az ügyben kétértelmű öröksé- get hagyott hátra, érthető, hogy az érintett római hivatalok zavarban vannak, sőt ellent- mondásos helyzetben, attól függően, melyik törekvést támogatják. Épp ezért kell, hogy Ró- ma tisztázza a dolgot. Sokba fog kerülni, de feltétlenül szükség van rá.”16 A 20 éve leírt, prófétai erejű szavak egy része már beteljesült. Az 1993-as balamandi nyilatkozat egyértelműen testvéregyházaknak ismeri el az ortodox egyházakat, és elítéli az uniatizmust mint olyan ekkléziológiai megoldást, amely nem szolgálhat modellként az egy- séghez. Ezt ma már egyre több egyesült főpap is kész elfogadni.17 E dokumentum mellett még kiáltóbb anakronizmus az új keleti kódex ekkléziológiája. A római egyházkormányza- ti gyakorlatban azonban még egyelőre nem érezhető Balamand szelleme. (A túlzott cent- ralizáció veszélyeire a közelmúltban elhunyt Congar atya hívta fel a figyelmet, aki a II. Va- tikáni Zsinat egyik kimagasló teológusa volt, s akit e nyilatkozata után egy évvel nevezett ki bíborossá a pápa. ״A római centralizmus veszélyt jelent a katolicizmus kebelén belül is - mondta -, mert a híveket és a püspököket annyira hozzászoktatták a központi tekintély- hez, hogy már képtelenek lesznek bármit is önállóan tenni.”18) A dialógus során az unia- tizmussal kapcsolatban felvetődött ekkléziológiai problémákat azonban mintha szándéko- san kerülni igyekezett volna II. János Pál ״Orientale lumen” kezdetű, 1995-ös apostoli le- vele, s ezzel sok egyesült keleti katolikusban tompította a balamandi dokumentum komoly figyelmeztetéseit. Félő, hogy a breszt-litovszki unió 400. és az ungvári unió 350. évforduló- jára tervezett ünnepségek is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az identitásukat kereső görög katolikus egyházak mintegy elhallgassák a katolikus-ortodox párbeszéd rájuk vonatkozó eredményeit. Biztató jel viszont, hogy a melkita egyház 1996. júliusi szinódusán egyhangú- lag amellett döntött, hogy fel kell számolni az antiochiai patriarchátuson belül az 1724 óta fennálló szakadást, vagyis egyesülniük kell egymással az antiochiai ortodox és görög kato- likus egyházaknak, s az egység helyreállítása után kell párbeszédet folytatni Rómával, hogy milyen kapcsolatokat tartson fenn vele az egységét visszanyert antiochiai patriarchátus.19 20 Az elkövetkezendő évek egyházpolitikai szempontból sok furcsa eseményt produkál- hatnak, amelyek nem tükrözik a párbeszédben elért teológiai konszenzust, de minthogy ez az első évezred közös hagyományához való visszatérést jelenti, előbb-utóbb felül kell kere- kednie a gyakorlatban is, mivel - ahogy már II. János Pál római pápa és I. Dimitriosz kons- tantinápolyi ökumenikus patriarcha 1987-es közös nyilatkozata kifejezte - benne ״a mély lelki közösség tapasztalható meg..., s így felemeljük szívünket Ahhoz, aki a Fő: Krisztushoz”.20 16 uo. 340. >7 KARDINAL LUBAÉIVSKIJ, I., Pastirska zvernemná pro ednist svátih Cerkov, in Méta. Dvotizevnik Lvivskoj Greko-Katolickoj Cerkvi. 1994. No. 8-9. 9-12 18 Trenta Giorni, 1993. április 19 Service Orthodoxe de Presse (SOP), No. 211 (septembre-octobre 1996), 12-13 20 uo. No. 124 (janvier 1988), 27 = 14 =
