Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: Ecclesiae mirabile sacramentum
Teológia 1997. 3-4. szám DOLHAI LAJOS Ecclesiae mirabile sacramentum Liturgikus szövegek az Egyház szentségi jellegéről AII. Vatikáni Zsinat óta az ekkléziológia gyakrabban és nagyobb hangsúllyal beszél az Egyház szentségi jellegéről ill. az Egyházról mint szentségről. Hűségesen követi a zsi- nat tanítását, amely különböző határozataiban ismételten úgy beszél az Egyházról, mint az ״üdvösség egyetemes szentségéről”.1 A német nyelvű szakirodalom pedig O. Semmel- roth, E. Schillebeeckx és K. Rahnert követve az Egyházat úgy is tekinti, mint ős-szentsé- get (Ursakrament), vagy gyökér-, ill. alapszentséget (Wurzelsakrament, Grundsakra- ment).1 2 Mi az alapja ennek a fogalom-kiterjesztésnek? Nem jelent-e ez engedményt a triden- ti zsinat határozatához képest, amely leszögezi: ״hét szentség van, nem több és nem keve- sebb” (DS 1601). Vagy nem erőltetett-e a szentségfogalom ilyen irányú kiterjesztése? A feltett kérdésre ma már nemmel válaszolunk. Látjuk, hogy van valami közös, ami összeköti Krisztust, az egyházát és a szentségeket. Mindegyik Isten megváltói tevékenysé- gének érzékelhető, látható módon való megjelenése, a tridentinum terminológiájával meg- fogalmazva: ״a láthatatlan kegyelem látható alakja”, vagyis a szentségi jelleg, a szakramen- talitás alapján is összetartoznak. A sacramentum fogalmának ilyen fajta kiterjesztése gazdagodást jelent a szentség- tanban. Változást jelent ez a hagyományos szentségtanokhoz képest, ahol a szentség fogai- mán évszázadokon keresztül csak az Egyház megszentelő tevékenységét hordozó hét szentséget értették. De mégsem beszélhetünk egészen új teológiai meglátásról. Ha megvizsgáljuk az egyházatyák írásait, az ősegyház szentségi és liturgikus életét, akkor látjuk, hogy az ősegyházban a sacramentum szóval szinte azonos értelemben hasz- nált misztérium szó tágabb értelmű, mint az általunk használt szentségfogalom. Misztéri- umnak ill. sacramentumnak mondják többek között az egyházat is. Az egyház azért szent- ségi jellegű valóság, mert az oikonomia, az eredeti isteni ״mysterium salutis” szerves része és annak történeti továbbvitele, annak állandó jele és eszköze. A páli misztérium-teológia3 alapján az egyház azon titok hordozójának vallja magát, amely ״kezdettől fogva el volt rejt- ve a mindent teremtő Istenben”, ״amit Isten Urunkban, Jézus Krisztusban valósított meg” és ״most az Egyház által lett nyilvánvalóvá” (Ef 3,8-12). 1 LG 1, 9, 48, 59, GS 42,45, SC 5,26. és AG 5; explicit módon: SC 5, LG 1, 9, 48, GS 45 és AG 5. 2 O. SEMMELROTH, Die Kirche als Sakrament des Heils: MySal IV/1, 309-356. E. Schillebeeckx, Christus Sakrament der Gottbegegnung, Mainz 1965, K. RAHNER, Kirche und Sakramente, Herder 1960.-י Vö. CSANÁD B, Misztérium és megújulás, Budapest 1970, 111-131. 15 =
