Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Baán István: Egyesült egyházak vagy testvéregyházak?
nem az évszázadok során kialakult helyzetek bonyolult voltában, a múlt tévedéseiben, me- lyekct egy tollvonással nem lehetett megszüntetni. Az egyesült egyházak léteztek, közülük egyesek nagyon is virulóban voltak ... Nehéz dolog volt azt kérni a II. Vatikáni Zsinat túl- nyomó többségükben latin atyáitól, hogy vegyék figyelembe, hogy az egyes esetek igencsak különbözőek, és mindegyikre külön-külön találjanak megfelelő formulákat. Túl azonban azon, hogy a különféle helyzetek bonyolultak voltak, mélyebb szinten jelentkezett egy olyan probléma, amelyet a zsinat képtelen volt megoldani. Ebben a lehe- tetlen helyzetben az általa kihirdetett szövegek tudomásul vették a tényállást anélkül, hogy ekkléziológiai téren megoldást nyújtottak volna. Az ökumenizmusról szóló határozat elő- szavában (1. pont) kifejezetten hivatkozott az egyházról szóló dogmatikus konstitúcióra, és szövegének első két fejezete, amelyek az ökumenizmus elveit és gyakorlását fejtik ki, ossz- hangban vannak az említett konstitúció teológiai perspektívájával. Vajon ugyanígy áll-e a helyzet a 3. fejezet első részével is, amely azoknak a keleti egyházaknak szentel különös fi- gyeimet, amelyek nincsenek teljes közösségben velünk? Ebben már kételkedhetünk. Az az ekkléziológiai törekvés, amelyet a II. Vatikánum a Lumen Gentium konstitú- cióban fejtett ki, több szempontból is új, ha csak azt nézzük, milyen teret biztosít az Isten népe, az egyház titka és a közösség teológiájának. Különösen a püspöki kollegialitás tanát jegyezték meg ezek közül, mivel ezen a ponton dúltak a leghevesebb harcok. Az a perspek- tíva azonban, amelybe ez utóbbit helyezték, nagyon eltér Kelet perspektívájától, amelyről az ökumenikus dekrétum mégis azt mondja, hogy ״mindenkit buzdít a szent zsinat, de kü- lönösen azokat, akik törekszenek az óhajtott teljes közösség helyreállítására Kelet egyhá- zai meg a katolikus egyház között, hogy kellőképpen vessenek számot a keleti egyházak ke- letkezésének és fejlődésének említett sajátos körülményeivel; vegyék figyelembe továbbá, hogy milyen természetű kapcsolataik voltak a római székkel a különválás előtt” (14. pont). A Lumen Gentium törekvése tipikusan nyugati marad annak ellenére, hogy milyen helyet biztosít mind a püspöki tisztségnek, mind a kollegalitásnak, s csak alig jutott benne hely a patriarchátusoknak (23. pont). A latin hagyományból örökölt ekkléziológiai látásmód az- tán zavart keltett, amely abban a híres Nóta Praevia-ban (Előzetes magyarázó megjegyzés- ben) jutott kifejezésre, amelyet az egyház és a püspöki tisztség hierarchikus felépítését tár- gyaló, 3. fejezethez fűztek. Minthogy a szerkesztők számot vetettek azzal, hogy az általuk kifejtett perspektíva nem egyezik azzal a gyakorlattal, amelyet a latin egyház emberemlé- kezet óta folytat a keleti egyházakkal, végül is egy megjegyzést fűztek a szöveghez, amely sokat elárul arról, mennyire tanácstalanok voltak a teológusok. Megpróbáltak egy szellő- zőablakot nyitva hagyni abban a vártoronyban, amelynek a Nóta Praevia-ja koronázta meg a Lumen Gentium 3. fejezetének hierarchikus épületét: ״Hierarchikus közösség nélkül nem gyakorolható az a szakramentális-létrendi tisztség, amelyet meg kell különböztetnünk a dolog kánoni-jogszerű oldalától. Úgy gondolta azonban a bizottság, hogy nem kell bele- bocsátkoznia a megengedhelőség és az érvényesség kérdéseibe. Ezeket továbbra is vitathat- ják a hittudósok; különösen pedig azt, ami az elkülönült keletieknél ténylegesen gyakorolt hatalomra vonatkozik: ennek magyarázatára több vélemény is van.” E mondatok nehezen érthető szakszerűségének a látszat ellenére az volt a szándéka, hogy mentse az ortodox egyházak egyházi mivoltát, amelyet a konstitúció 3. fejezete s még inkább a Nota Praevia elméletileg veszélyeztetett. Enélkül az ökumenizmusról szóló hatá- rozat vagy ellentmondott volna annak a dogmatikus szövegnek, amelyre előszavában hivat- kozott, vagy teljesen elvesztette volna jelentőségét, amikor az ortodox egyházakat teljes ér- telemben vétt egyházaknak tekintette eukharisztiájuk ünneplésében és koncelebrációjuk10
