Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Dolhai Lajos: A presbitérium
ban (anamnészisz) kifejezésre jut az gondolat, hogy szentmisét az Egyház közösségében a pápával, az egyházmegye püspökével, a presbytériummal és a szerpapokkal együtt mutat- juk be. (KEK 1354). A püspök felelős az Eucharisztiáért, még akkor is, ha valamely pap mutatja be a szentmisét. A kánonban mindig meg kell említeni a püspök nevét, hogy így is jelezzük, hogy a helyi egyházat a püspök vezeti, a papságra (presbytérium) támaszkodva, a diakónusok szolgálata mellett (KEK 1369). II. János Pál pápa Pastores dabo vobis kezdetű apostoli buzdítása az 1990-ben meg- tartott, a korszerű papnevelés kérdéseivel foglalkozó VIII. püspöki szinódus gyümölcseit foglalta össze13. A II. fejezet ״A papi szolgálat természete és küldetése” címmel a papság rövid teológiája. A dokumentum szerint a papi identitást a szentháromságtani, krisztológiai és ekkleziológiai vonatkozások adják meg (PDV 17). A papi hivatás ekkleziológiai dimenziója többek között az egyházmegye presbytériumához való tartozás- ban aktualizálódik. A III. fejezet pedig a papok lelki életének főbb törvényszerűségeivel foglalkozik. Külön pontban felhívja a figyelmet arra, hogy a papság lelkiségét alapvetően meghatározza a részegyházzal való kapcsolat, ill. a presbytériumhoz, az egyházmegye papi közösségéhez való tartozása (PDV 31): ״lelkiéleti értéke van a pap meghatározott részegy- házhoz tartozásának is” (PDV 31)14. A II. Vatikánum alapján kijelenti, hogy ״A presbyterium a maga teljes igazságában misztérium; természetfeletti valóság, mert az ordo szentségében gyökerezik. Ez az eredete és forrása; születésének és növekedésének helye. Ugyanis a papokat az ordo szentsége által személyes és feloldhatatlan kötelék kapcsolja az egyetlen paphoz, Krisztushoz. Egyenként kapják a szentelést, de a püspökkel egységben lé- vő presbyterium közösségébe iktatódnak be (LG 28; PO 7-8)” (PDV 74). Röviden szól a presbytérium gondolatából következő gyakorlati kérdésekről is (PDV 74-75). A Papi szolgálat és élet direktóriumát a VIII. püspöki szinódus atyái kérték. Ez a di- rektórium, amely a papok továbbképzését ill. állandó képzését akarja szolgálni érthető mó- dón kiemelten foglalkozik a pap életét meghatározó közösségekkel (vö. 20-34. p.) Több szempontból is kiindulva tisztázza, hogy mit is jelent a gyakorlatban a presbyteriumban va- ló közösség (25-29. p.). A teológiai (25. p.) és a jogi (26.) megalapozás után a konkrét gya- korlati javaslatok bevezetéseképpen összefoglaló módon megállapítja: ״A presbyterium az a kiváltságos hely, ahol a pap megtalálhatja a megszentelődés és az evangelizáció megfele- lő eszközeit, és segítséget kaphat, hogy a főleg ma annyira tapasztalt emberi korlátok és gyöngeségek fölé tudjon emelkedni” (27. p) A Direktórium, felhasználva az idevonatkozó tanulmányokat15 és a helyi egyházak tapasztalatait, a papi barátság fontosságáról (28. p.) és a ״vita communis” jelentőségéről (29.p.) fejti ki az Egyház tanítását. n Pastores itabo vobis, SZÍT, 1995. 14 A. FAVALE, II ministem presbiterale. LAS ROMA 1989, 275-280. 15 A témának bőséges irodalma van, a legfontosabbak: G. CENACCHI. La fraternitá sacerdotale, in AA.VV.. I sacerdoti nello spirito dei Vaticano II. Torino 1969, 641-662. G. CENACCHI, II presbitero e gli altri prés- biteri, in: II prete per gli uomini di oggi, Editrice A.V.E. 1975, 575-595. F. HENGSBACH, Fraternitá sacerdotale, Milano 1973. C. BERTOLA. Fraternitá sacerdotale. Aspetti sacramentali. teologici ed esistenziali. Cittá Nuova, Roma 1987. J. COLSON. Le presbyterium ou l’unité de la fonction sacerdotale, in: La vie Spirituelle 118 (1968) 544-558. 8
