Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Erdő Péter: Plébánia, egyházközség, közösség
Teológia 1997. 1-2. szám ERDŐ PÉTER Plébánia, egyházközség, közösség Kánonjogi és lelkipásztori alapfogalmak Egyházmegyei zsinataink kapcsán, de a lelkipásztori élet megújulásának számos más összefüggésében is gyakran merülnek fel alapvető fogalmi kérdések a plébániával kapcsolat- ban. Elsődleges, átfogó egyházi célkitűzésként szokás említeni, hogy plébániáinknak igazi közösségekké kell válniuk. Papok és világiak egyaránt gyakran beszélnek közösségről, egy- házközségről és plébániáról, mégis kevesen tudják pontosan, mit is jelentenek ma Magyaror- szágon ezek a fogalmak. A magyar Egyház azonban ezen a téren is szinte történelmi pillana- tot él át jelenleg. így igen fontos az, hogy ami most a közösségi életben elindul, jó irányban keresse a kibontakozást. Ehhez pedig szükséges, hogy a meglévő sok tenniakarás és készség teológiailag és jogilag világos fogalmak alapján határozza meg tennivalóit. Ehhez kívánunk az alábbiakban segítséget nyújtani a plébánia és az egyházközség ká- nonjogi fogalmának tisztázásával és annak az átalakulásnak kiértékelő bemutatásával, ame- lyen ezek az egyházi intézmények az utóbbi időben átmentek. 1. A PLÉBÁNIA KÉPE A RÉGI EGYHÁZJOGBAN A régi egyetemes egyházjogból itt most csupán a XX. században, a II. Vatikáni Zsi- nat előtt érvényes előírásokat vizsgáljuk. Plébánián a Zsinat előtt mindenképpen azt a hi- vatalt, vagy mások szerint azt a területi egységet értették, amely a plébános vezetése alá tartozott. Az 1917-es Codex 216. kánonjának 1. §-a előírta, hogy minden egyházmegye te- rületét osszák ״területi részekre”, és azok mindegyikének legyen saját temploma és meg- határozott népe. Vezetője pedig saját pásztorként álljon annak élén (vö. uo. 3. §). Nem te- kintették azonban a plébániát egyértelműen a hívek összességének, tehát nem mondták ki, hogy az személyekből, emberekből álló jogi személy, hanem inkább mint hivatalt, mint in- tézményt fogalmazták meg. Igaz ugyan, hogy a századforduló nagy jezsuita kánonjogásza, Franz Xaver Wernz szerint a plébánia (parochia) szó többek között jelentheti a hívők cső- portját (de nem egyesületét, testületét) is1. Ám maga az 1917-es Egyházi Törvénykönyv ezt a kifejezett jelentést nem tartalmazza, viszont jelöli benne a szó a plébániatemplomot (1917-es CIC 859. k. 3. §; 1236. k. 2. §), a plébániai javadalmat (1917-es CIC 1411. k., 1415. k. 3. §) valamint a plébánia területét (1917-es CIC 216. k. 1. §)1 2. Ez a szemlélet együtt járt azzal a természetes igénnyel és lelkipásztori felismeréssel, hogy azok az emberek, akik egy plébániához tartoznak, közösséget kell, hogy alkossanak. 1 WERNZ, F. X.. Ius decretalium, II/2, 2Romae 1906, 667. nr. 821 (“coetum, non corporationem fidelium”); WERNZ, F. X. - VIDAL, P., Ius canonicum. II, •’Romae 1943, 912, nr. 719. 2 Vö. pl. NAZ, R., Paroisse, in Dictionnaire de droit canoniquc, dir. Naz, R., VI, Paris 1957.1234-1248, főként 1234.----== 9 ------------
